SZERZŐ: SZERDINÉ NOVÁK ANETT

Milyen diakóniai szolgálatban veszel részt jelenleg?

Jelenleg Ausztriában dolgozom egy idősek ott­honában. Segítek a konyhán, illetve az idősekkel foglalkozom. Beszélgetek, társasjátékozom velük, felolvasok nekik. Gyakran sétálok velük a kertben. Szeretem ezt a munkát, bár megvannak a nehézségei. Biztos nyelvtudás híján nehezen értem meg őket, ők meg engem. De járok német nyelvi kurzusokra, és figyelek, így mindig egy kicsivel többet megértek a beszédükből.

Mi indított arra, hogy az életedből egy évet ennek a szolgálatnak szentelj?

Legelőször a nyelvtanulás miatt gondolkoztunk el szüleimmel azon, hogy jó lenne egy kis időre külföldre mennem. Ennek kapcsán merült fel bennünk az ÖDE (Önkéntes Diakóniai Év) kí­nálta lehetőség. Az „Adj egy évet az életedből Krisztusnak!” jelmondattal a második világ­háború után egy német evangélikus püspök buzdította önkéntes szolgálatra a fiatalokat. Az önkéntesség egész Európában, különösen a nyugati országokban nagyon népszerű lett. A Ma-gyar Református Szeretetszolgálat Alapítvány Önkéntes Diakóniai Év (ÖDÉ) Programirodája a 18 és 30 év közötti fiataloknak segít abban, hogy megtalálják a segítségnyújtás számukra legmegfelelőbb formáját. Az önkénteskedni vágyók Európa számos országa közül választ­hatnak tíz hónapos, illetve egyéves önkéntes utakat. Sokáig gondolkodtam a lehetőségen, és imádkoztam érte. Végül jelentkeztem a fel­adatra. Mivel szeretek idősekkel foglalkozni, így azt jelöltem meg.

Milyen diakóniai szolgálatban vettél részt az in­ternátusi éveid alatt?

Rendszeresen részt vettem az internátusi bib­liakörökön. Eleinte csak mint hallgató, egy idő után már mint csoportvezető. Emellett az utolsó évben tagja lettem a diákpresbitériumnak is. Jólesett segíteni másoknak a tanulásban, ha nehézségeik akadtak. Szívesen részt vettem a különböző internátusi alkalmak előkészüle­teiben is, mint például a terem berendezése a farsangi vacsorához.

Mikor döbbentél rá arra, hogy neked ehhez elhí­vásod / talentumod van?

Mindig is szerettem segíteni másoknak. Azonban, amikor felmerült az ÖDE ötlete, akkor gondol­kodtam el igazán a dolgon. Egy évet arra szánni, hogy segítsek másoknak… Hosszú idő, de most mégis oly kevésnek tűnik, miután fél éve itt vagyok. Sok minden történt ezalatt. Örömteli és nehéz dolgok egyaránt. De szolgálatom köz­ben jöttem rá, hogy igen, ez a feladatom, és jó helyen vagyok.