Az interjút készítette Fodor János

A Kecskeméti Református Internátus sok tehetséggel büszkélkedhet, beleértve a kiváló szavaló képességeiről, és ennek versenyen való kamatoztatásáról ismert és elismert Gulyás Botondot. Vele készítettem ma egy interjút.

-Boti! Első körben mutatkozz be! Ki vagy? Mit kell rólad tudnia az olvasóknak?

-Gulyás Botond vagyok, a Kecskeméti Református Gimnázium tanulója és a Kecskeméti Református Internátus lakója. Szeretek sportolni, pontosabban focizni, ezen felül szeretek verseket olvasni, és fontos tevékenységemnek tartom a versmondást.

- Hogyan is kezdődött ez az egész? Mi vitt rá arra, hogy ennyire megszeresd a versmondást?

-Alsó tagozatos voltam, talán 3.-os amikor az akkori tanárom kérésére elindultam az első versmondó versenyemen. Őszintén szólva eleinte nem élveztem, majd később, 6. osztály környékén, rájöttem a költészetben rejlő szépségre. Egy kicsivel később azt is megértettem, hogy csak a megfelelő lelki érettség kellett ahhoz, hogy ezt értékelni tudjam. Tehát a múltba visszanézve se bánom, hogy akkori tanítónőm unszolására elkezdtem ezt az egészet, és hálás vagyok neki, amiért elindított ezen az úton.

- Ezek alapján látszik, hogy az irodalom nagy szerepet játszik a mindennapjaidban. Mely versek voltak rád a legnagyobb hatással? Mely verseket szereted szavalni/olvasni?

-Témát tekintve talán az elmúlással, halállal foglalkozó versek, amiket kifejezetten szeretek. Sokkal egyedibbnek, különlegesebbnek vélem az ilyen verseket és azt érzem, ezek tudnak igazán elgondolkodtató tartalmat átadni számomra. Ha pedig konkrét verset kéne kiemelnem, József Attila Eszmélet című versét említeném.

-Eddig milyen eredményeket értél el a versmondással?

Sok versenyen és találkozón vettem részt, amik közül példának hozhatom akár a Hírös Agóra által rendezett versmondók találkozóját, vagy a „Regösök húrján” országos vers- és prózamondó versenyt.

- Számodra mi a legnagyobb elismerés, amit kaptál?

A legnagyobb elismerést egyértelműen a Versmondók Egyesületének Országos versenyén elért I. helyezésem tartom, de fontosnak tartom az összes eseményt, amin eddig részt vettem.

-Végezetül, mit mondanál, azoknak a fiataloknak, akik eddig nem kaptak kedvet a versmondáshoz?

-Szerintem felesleges lenne mindenkit győzködnöm arról, hogy olvassanak és szavaljanak verseket, mert az, aki eddig nem mutatott érdeklődést a témában, valószínű, nem fog rám hallgatni. Én csak annyit mondok azoknak, akik egy verseskötet elolvasásán, vagy egy versmondó versenyre való jelentkezésen gondolkoznak, hogy csinálják, mert valószínűleg csak többek lesznek tőle. Az irodalom olyan értékeket teremt, amit nem tudnak elvenni: szórakoztat, elgondolkoztat, és néha elszomorít. Én ezek miatt szeretem annyira.