Szakál Dorina írás

Ebben a decemberben nagyon szerencsések voltunk, mivel nevelőtanáraink kétszer is elvittek minket a kori pályára, ahol minden jelentkező diák felszabadulhatott és elfelejthette egy kis időre az iskola fáradalmait.

Kedvünkre korcsolyázhattunk órákon keresztül. Voltak, akik barátaikkal együtt mentek és voltak, akik egyedül, de a nap végére már mindannyian együtt fogócskázhattunk. Nehezítette a dolgunkat a lábunkon lévő korcsolya, illetve a fogók száma sem csak egy volt. Azokat sem hagytuk ki a mókából, akik aznap léptek előszőr jégre. Kitartó segítőtársaik pedig végig támogatták őket.

Szerintem ez egy remek program volt mindenki számára, ami még jobban összehozta az internátusi közösséget. A vicces pillanatok egyikének számított a visszaérkezés is. Mire visszaértünk a koliba, eljött a vacsoraidő, társaimmal pedig fáradtan, ugyanakkor jókedvvel telve ültünk asztalhoz.