Lakato Márton írása
Geis Miklós grafikái

 

Pont, mint szeptemberben, érkezett még négy darab gólya az Internátusba. Az új négyes rögtön az érdeklődés középpontjába került, átvéve a helyet az év elején érkezettektől. A képen az látható, ahogy az újonnan érkező diákok átesnek a minden évben esedékes gólyaavatásokon:

A képen látható delikvens éppen modellt áll egy újfajta névjegykártya készítéséhez. Ahhoz a névjegykártyához, amit a frissen érkezők kapnak. A kép segít a beazonosításukban, nehogy véletlen a végzősök név hiányában osszák ki fekvőtámaszokat azért, mert az újak nem köszöntek a folyosón.

Ez a gólya éppen az idei Gólyanapon csinál valamit, amiről pontos információim nincsenek. Biztos azért nem tudom, hogy mit, mert én sajnos (vagy nem sajnos), tavaly csináltam végig a Gólyanap feladatait egy narancssárga szalaggal a homlokomon. Ez nem volt túl jó ötlet, mint utólag kiderült, mert a szalagnak használt krepp papír nagyon könnyen befogja a bőrt.

Ezen a képen látható madár éppen a Rózsás esten pózol, hogy elmondhassa a végzősének a minden bizonnyal gyönyörű, és érzelmes művét, hiszen mindenki ilyen verseket szokott írni a Rózsás est alkalmával.

Az utolsó gólya pedig a „Ki mit tud?” -on adja elő a műsorszámát. Lehet, hogy éppen a csillagokat énekli le az égről, de akár az is előfordulhat, hogy egy a „Pap és a fél citrom” szintű viccet vagy történetet mesél.

 

A Gólyákat Geis Miklós tervezte és rajzolta, reméljük sokáig velünk maradnak.