Szarka Regina írása

2024. december 8-án, advent II. vasárnapján, a megszokott esti áhítaton ebben az évben a 3. tanulócsoport szolgált. A 3. csoport diákjai segítettek bennünket ráhangolódni az adventi készülődésre, felkészülni az Istennel való találkozásra, Krisztus születésére. Az alkalom 3 zongorajátékkal volt kiegészítve, majd a végén egy Pilinszky János idézetet hallgathattunk meg („[…] Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelenségében semmivel se kevesebben annál, amire vár.”) A következő sorokban említenék pár mondatot az áhítatból:

Lukács 3,3-6: „Ő pedig bejárta a Jordán egész környékét, és hirdette a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára, ahogyan meg van írva Ézsaiás próféta beszédeinek könyvében: „Kiáltó szava hangzik a pusztában: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit! Minden völgyet töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el, legyen a görbe út egyenessé, a göröngyös simává: és meglátja minden halandó az Isten szabadítását.”

Advent van, várakozunk Istenre, Krisztus eljövetelére. Készítjük az utat, de a kérdés, hogy megérkezünk-e hozzá, és ha igen, hogyan? Ha várakozunk Istenre, és kitártuk szívünket, őszintén tettük-e?

Krisztushoz vezető út valójában egy lelki ösvény és ezt az utat mindenkinek saját magának kell elkészíteni. Az Ige felkínálja a segítséget, de a feladat ránk vár. Az adventben az útkészítés azt is jelenti, hogy megpróbáljunk lelki egyenességre törekedni és hinni a gondolatok, a szavak tisztaságának erejében. Újra és újra készíteni kell az Úr felé vezető ösvényt, hogy ez az út legyen egyenes és tiszta, és akkor Isten ígérete szerint „meglátja minden halandó az Isten szabadítását.” El kell indulnunk felé, mint ahogy Ő is elindult hozzánk a mennyből a betlehemi jászolbölcsőbe. Építsünk utat Krisztushoz, mert Ő megérkezett hozzánk, hogy mi kövessük őt.