Negyedik éve vagyok kolis, és már gólyaként meglepett, hogy milyen aktív a hitélet az Internátusban.

A kötelező alkalmak sokszor adtak megerősítést, élményt, vagy egyszerűen egy igét vagy dicsőítő éneket, ami akár az egész hetemet végig kísérte. Ezért is örültem meg, amikor Vera megkért, hogy csatlakozzak hozzájuk, mert a "jóban", építőben részt venni öröm. A kolipresbiterek közt úgy érzem megtaláltam a helyem, bár sokszor elbizonytalanodom; de mindez rávilágított arra, hogy "Hé, rajtad kívül is vannak Istenben bízó kamaszok". Elmondhatom, mint idén csatlakozott tag, hogy be- és elfogadó közösség ez, amit a koli teljes közösségére is mondhatunk; és ha más nem is, de Ő összeköt minket. Az meg csak ráadás, hogy szolgálhatok/szolgálhatunk Neki és Vele.