Pálné Lencsés Szilvia zárógondolatai

2017-ben intézményünkben tanfelügyeleti ellenőr­zés történt, melynek záró beszélgetésében az eljá­rást vezető köznevelési szakértő egyik javaslata az volt, hogy a jövőre nézve próbáljuk meg kimutatni azokat a hozzáadott pedagógiai értékeket, melye­ket az internátus diákjaink számára nyújt, melyek biztonságos alapot képeznek a ránk bízott ifjak képességeinek, tehetségeinek kibontakozásához.

A feladat egy oktatási intézmény tekintetében is nagyon komplex vizsgálódást igényel, kollégiumi aspektusból pedig még összetettebb. Mit is jelent valójában a hozzáadott pedagógiai érték?

Ezzel az értékkel a kompetenciamérések során találkozhatunk, ami tulajdonképpen azt fejezi ki, hogy az adott intézmény mennyivel járul hozzá a tanulók tudásának, képességeinek és készségeinek fejlesztéséhez. Valójában az intézményben folyó munka hatékonyságának mutatója, másképpen fogalmazva a pedagógus munkájának eredmé­nyességét tükrözi.

Hogyan történhet a mérése? Megvalósulhat az oktatási folyamat elején és végén mért eredmények összevetésével, de kiindulhatunk egy mérési pont­ból is, ilyen esetben szükséges a háttértényezők vizsgálata is. Ha hozzávetőlegesen meg tudjuk határozni, hogy a gyermek képességeinek mekkora része hozott tudás, és mennyit tesz hozzá az intéz­mény, akkor látszik a hozzáadott pedagógiai érték.1

De hogyan lehet a kollégiumpedagógiai – első­sorban nevelési – tevékenységet a hozzáadott érték mérlegén mérni? A Kollégiumi Nevelés Országos Alapprogramja által meghatározott nevelési terü­letek közül négyet emelek ki, és röviden összegzem az intézményi sajátosságainkból fakadó szempont­jainkat, tapasztalatainkat a hozzáadott pedagógiai érték megjelenítési lehetőségei tekintetében.

A tanulmányi előmenetel terén az eredménye­ket mindenképpen vizsgálhatjuk egyéni szinten tanulócsoport és intézmény viszonylatában egy-egy tanév tekintetében, illetve 4 - 6 év távlatában. Össze tudjuk vetni gimnáziumi szinten a bentlakásos illetve nem kollégista diákok tantárgyi átlagait. Ezt rendszeresen meg is tesszük, hiszen negyed­évenként, félévenként kimutatásokat, elemzéseket végzünk. Azt tapasztaljuk, hogy az állandó napirend, a nyugodt tanulási feltételek biztosítása, a diákok egyéni kísérése, támogatása az internátista tanu­lóközösség tanulmányi eredményeit egyértelműen pozitív irányba mozdítja.

Kiemelt figyelmet szentelünk az önismeret és pályaorientáció nevelési területének. Itt a szám­szaki mérések nem relevánsak, a pedagógiai te­vékenység eredményessége teljesen más dimen­zióban jelenik meg. A nevelőtanár legfontosabb feladata a rábízott diákokkal a bizalmi kapcsolat kiépítése. Erre az alapra építkezve bontakozhat ki egy mentori, illetve coach attitűddel bíró pedagó­giai tevékenység, amely segíti a diákok reális ön­ismeretének kibontását.2 Másrészt a nevelőtanár, mintegy tutor3, kinyithatja a világot, lehetőséget nyújtva sokféle tevékenységben való részvételre, tapasztalatszerzésre, ami alapján határozott irá­nyokat vehet érdeklődésük, pályaorientálságuk.4 Internátusi életünk struktúrája, rendje, közös­ségépítő programjaink, sport- és művészeti szak­köreink kiváló teret és lehetőséget biztosítanak mindennek megvalósulásához.

A pedagógiai hozzáadott érték ezeken a terü­leteken nem feltétlenül a felsőoktatásba felvételt nyert tanulók számában, hanem sokkal inkább a saját adottságaival, személyiségjegyeivel tisztában lévő diák testhezálló pályaválasztásában, majd a hivatásában való megelégedettségében mérhető. Ehhez a hosszútávú folyamathoz nélkülözhetetlen diákjaink kísérése, elért eredményeik számontartá­sa, a visszacsatolási lehetőségek biztosítása. Kiváló alkalmat kínál erre nézve egy-egy jubileumi év, mely során adott koncepció szerint megkeressük volt diákjainkat. Ezt az idei, 30 éves évfordulónkon is megtettük. Sok értékes visszajelzést kaptunk tőlük, ami arra enged következtetni, hogy neve­lőtanári tevékenységünk nem volt eredménytelen: a közvetített értékek befogadásra találtak.

A negyedik vizsgált területünk a lelki nevelés feladatköre. Érdekességként jegyzem meg, hogy ez minden kollégium számára előirányzott tevé­kenység. Egyházi intézményként kiemelt szerepe van, ami intézményünk identitásából fakadóan a kollégiumi élet minden területét át kell, hogy hassa. Ezt a feladatot nem csupán a lelkipászto­runknak, hitoktatóinknak kell végezniük, hanem meg kell jelennie a reggeli ébresztő szavaiban, az asztalközösségben, a fegyelmezésben, egy-egy vigasztaló gesztusban, úgyszólván minden léleg­zetvételünkben. Ezen a területen a nevelőtanár hozzáadott pedagógiai értékének mérlege nem más, mint saját hitelessége.

Az a személyes meglátásom, hogy abban az intézményben, ahol a pedagógusok szem előtt tartják, sőt küldetésként élik meg munkájuk ér­tékteremtő lehetőségeit, ott bizonyossággal fel­színre kerülnek a diákokban rejlő tálentumok is. A nevelés eredményességének keresztyén szemlé­letű valid5 mérési pontját pedig Pedagógiai Prog-ramunk vezérigéje azonosítja: „Neveld a gyerme­ket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.” (Péld 22,6)