SZERZŐ: IMRE VERONIKA

„Amilyen lelki ajándékot kaptatok, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai.” (1Pt 4,10)

Bizonyára sokan ismerjük Max Lucado híres Értékes vagy c. meséjét. A történetben a fából készült manók arany csillagokat és szürke pontokat ragasztgat­nak egymásra, jelezvén, hogy ki mennyire szép és különleges, vagy épp ütött-kopott, csúnyácska. Pancsinelló, a történet főszereplője is ez utóbbiak közé tartozott. Ebben a szívet melengető mesében azonban a fafaragó mester, Éli segítségével felis­meri, hogy milyen értékes, függetlenül attól, hogy ki mit gondol róla.

Nem nehéz átültetni keresztyén gondolkodá­sunkba, az Istennel való kapcsolatunkba és mun­kánkba a mese mondanivalóját. Hiszen minden keresztyén ember hitvallása, hogy Isten senkit sem indít el tálentum, ajándék, tehetség nélkül az életbe. Mindannyiunk életébe értéket rejtett. Az internátus feladata, hogy előhívjuk, gondozzuk és kísérjük a diákokban azt a tehetséget, amelyet Isten ajándékozott nekünk.

A tehetség megnyilvánulása szerteágazó. Külön-böző tálentummal rendelkezünk. Isten arra próbál bennünket rávezetni, hogy legyünk közreműkö­dőek. Nem a maga javára áldott meg bennünket tehetségekkel és képességekkel. Azért adta, hogy mindezek más emberek javára váljanak, és fordítva: mások tehetsége nekünk is hasznunkra legyen, abban örömöt lássunk.

Az internátus működése, az intézményben zajló munka és közösségi életforma mind eszköz lehet abban, hogy a bennünk elrejtett kincseket a felszínre hozzuk, és azt egymás megerősítésére használjuk. Mindezek használata által dicsőíthetjük Urunkat. Az ige felelősséget is ébreszt bennünk, hiszen egész életünkben arra kell törekednünk, hogy Isten kegyelmének eszközei legyünk a tőle kapott értékek által.