SZOMBATI GRÉTA VERSE

Sétálok. A világ elől
menekülve, csendben.
Fejem felett a lombok
eltakarnak engem.

Virág sarjad talpam alatt
minden lépésemnél.
Madár, ki röptében téved
errefelé, nem fél.

Nap sugarán hárfazenét
játszik szárnyaival,
szemhéjamon átszűrődik
a földöntúli dal.

Lélegzem. Egyszerre minden
fűszállal és gallyal,
mint a harmat: maradok, amíg
véget ér a hajnal.

Hamarabb, fák és virágok,
vissza ne küldjetek,
engedjetek repülni még
mielőtt elmegyek!