SZERZŐ: TÓTNÉ KOVÁCS ERIKA

 

„…minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása. Az ő akarata szült minket az igazság igéje által, hogy mintegy első zsengéje legyünk teremtményeinek.” (Jak 1,17-18)

 

 ,,Istenadta tehetség” – halljuk sokszor ezt a kife­jezést a hétköznapokban.

Nekünk, keresztyéneknek ez nemcsak egy szó­fordulat, hanem valóban egy hitvallás. Valljuk, hogy Isten – teremtett gyermekeiként – különféle képességekkel, adottságokkal ajándékozott meg minket. Ki többet, ki kevesebbet kapott ezekből, s ha jól sáfárkodunk velük, gyarapíthatjuk a kö­rülöttünk lévő világot.

Isten teremtő kreativitásában az Ő tökéletes sze­retete, bölcsessége és gondoskodása abban is meg­nyilvánult, hogy értelmes, lelki, erkölcsi érzékkel bíró lényekké formált bennünket. Adottságainknál fogva egyediek, különlegesek és az Ő számára – személyválogatás nélkül – kedvesek és fontosak vagyunk. Olyanok, akik képesek alkotni, teremtő munkát végezni; akik törekednek arra, hogy élje­nek az Úrtól kapott képességükkel, tehetségükkel, lelki ajándékaikkal.

A tehetséget az ember – Istenbe és Krisztusba vetett hitétől függetlenül genetikai és környezeti hatások által befolyásoltan – ajándékként kapja az Úrtól (például Becalél esetében: 2Móz 31,1-6). Ellenben a kegyelmi ajándékokat a Szentlélek Isten adja azoknak, akik Jézus Krisztusra mint szemé­lyes Megváltójukra tekintenek, bűneik bocsánatát kérik és átélik. Újjászületnek a Szentlélek által. (Róm 12,3-6) Aki azután akarata szerint ruházza fel a hívőket annak érdekében, hogy azok mások javát szolgálják. (1Kor 12,11)

Ezzel magyarázhatjuk azt, hogy mindenkinek van valamilyen talentuma, azonban csak a keresz­tyének vannak abban a kegyelmi állapotban, hogy élhetnek lelki ajándékaikkal. Mindkettőre igaz, hogy hatékonyságuk, erejük akkor növekszik, ha felismerjük őket, és élünk velük. Mekkora ado­mány, ha e kettő együtt van jelen az életünkben! Hiszen a Lélek ajándékai gazdagítják, teljessé teszik a tehetséget.

Napjainkban a tehetségről leginkább indivi­dualista módon gondolkodunk, ezért sok eset­ben énközpontú módon is kezeljük. Tanításaiban Jézus Krisztus ugyan hangsúlyozta a személyes fejlődés fontosságát, a képességek kibontakozta­tását, de mindig Isten dicsőségére és az ember­társak épülésére. Ha csak az egyén tehetségének gondozására fókuszálunk, az szétrombolhatja a testvéri közösséget; ha pedig csupán a közösség fejlődése a fontos, az elnyomhatja az egyén sokszí­nűségét, egyediségét. Jézus példázatain keresztül (Lk 19,11-27; Mt 25,14-30) is jól láttatja velünk, hogy a tudásnak, tehetségnek csak a közösségben van szerepe. Egymást segítve, egyén és közösség együttes fejlődése lesz igazán előremutató.

Napjaink tudománya is hasonlóan vélekedik. Dr. Balogh László tehetségkutató a tehetségről mint átlagon felüli általános képességek, átlagot meghaladó speciális képességek, feladat iránti elköteleződés, valamint kreativitás ötvözetéről gondolkodik. Önmagában egyik sem elegendő, a négy összetevő együttesének eredménye a tehet­ség. „Tehetségesnek […] azok tekinthetők, akik ki­váló adottságaik alapján magas szintű teljesítmény­re képesek az élet bármely területén” – summázza.

Franz J. Mönks holland tehetségkutató pro­fesszor a szociális környezet rendkívüli szerepét hangsúlyozza a tehetség kibontakoztatásában. „Önmagában valamely kiemelkedő képesség csak tehetségígéretté teszi az egyént, a kibontakozáshoz külső tényezők (család, iskola, társak) hozzájáru­lása is szükséges. Emellett a tehetség kulturálisan meghatározott, és az egyén élete során is változó, folyamatos tanulási folyamat” – olvashatjuk Katona Péter kollégiumpedagógiáról írt tanulmányában is.

A tehetség óriási érték: hasznos tevékenység­gé alakítása valamennyi közösség számára nagy jelentőségű. Ezt szem előtt tartva végezzük na­ponként szolgálatunkat a Kecskeméti Református Internátusban. Úgy vélem, annyiféle tehetség van, ahányféle kifejezési forma, elhívás, szolgálat, munka. Intézményünkben a hitélet, az iskolai tanulmányok, a művészetek, a sport, a közösségi programok a tehetséggondozás színterei, ahol az egyéni adottságok kibontakozhatnak, ahol a közösség épülhet. Nevelő-oktató munkánk során nem csupán az ifjúság tanulmányi eredményei­nek javítása, tudatos fejlesztése a cél. Olyan összetett személyiségformálásban hiszünk, amely képessé teszi fiataljainkat a gyorsan változó világ elvárásaihoz való alkalmazkodásra, és tehetsé­gükkel, lelki ajándékaikkal sikeresen szolgálják embertársaik, a szűkebb és tágabb közösség gaz­dagodását, boldogulását.

A tehetség értéket hordozó teljesítményekben tizenéves kortól jelenhet meg. Ezért rendkívül fontos, hogy figyelemmel kísérjük, felismerjük, erősítsük, fejlesszük a ránk bízott fiatalok adott­ságait, képességeit. Megmutassuk nekik azokat az értékeket, melyek mentén haladva tehetségük olyan kihívásokkal találkozik, amelyek segítik, támogatják annak további kiegyensúlyozott fej­lődését. Ennek köszönhetően azok a tehetségek jelennek meg, amelyek értéket képviselnek az egyén és az adott közösség számára egyaránt. A mi esetünkben ezek az értékek a keresztyén értékrendben koncentrálódnak.

A tehetséggondozás feltételezi a pedagógus részéről azt a szakmai tudást és tapasztalatot, mely elengedhetetlen a tehetség jellemzőinek felismerésében és a fejlesztés lehetőségeinek meg-találásában. Pedagógiai Programunk erre a követ­kezőképpen tér ki:

„Internátusunkban gyermekeket szerető, hitben elkötelezett, egymás munkáját megbecsülő, követ­kezetes, emberséges szigorral nevelő, pedagógiában jártas tanárokból kell állnia a nevelőtestületnek. Tehát nemcsak a hozzáértés, hanem a keresztyén meggyőződésből fakadó tanúságtétel is nélkülözhe­tetlen.” [...] „A nevelőtestület tevékenysége kiterjed a tervezésre, a megvalósításra és a teljes nevelési –oktatási folyamat értékelésére.” [...] „Cél: A személyi­ség kibontakoztatása, az adottságok fejlesztése; […] a tehetségek kiválasztása és gondozása.”

Isten akaratának köszönhetően olykor részesei lehetünk egy-egy tehetség szárnyalásának, tanúi a lelki ajándékok megjelenésének. Hiszünk abban, hogy a tehetségek támogatásával internátusunkat gazdagabbá tehetjük, hiszen a tehetséges ember önmagát boldogabbá, a közösséget gazdagabbá teszi. Mindezt Isten dicsőségére.

FELHASZNÁLT IRODALOM

• A Kecskeméti Református Internátus Pedagógiai Programja, 2015
• BAGDY Emőke, KÖVI Zsuzsanna, MIRNICS Zsuzsanna: A tehetség kibontakozása. Budapest, Helikon Kiadó, 2014
• BALOGH László (2007): Elméleti kiindulási pontok a tehetséggondozó programokhoz
• KODÁCSY-SIMON Eszter: Talentum – a megvalósult tehetség. In: Evangélikus Hittudományi Egyetem Rendszeres Teológia Tanszék, Budapest, 2017
• Református Országos Értékteremtő Tehetségközpont. In: Hírlevél 2020. 1. sz.
• Talentum Tehetségműhely TP 170 002 752.
• Talentum Tehetségműhely. Tehetséggondozó portfolió a kollégiumpedagógiai gyakorlatban
• http://opuseteducatio.Hu/public/oepp/opee_201503.Pdf
• http://tehetseg.hu/mitehetseg
• https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412b2/2013-0002_felzarkoztatas_es_ tehetseggondozas/tananyag/JEGYZET-11-2.2._A_tehetseg_sokfelesege.scorml
• http://kokasuli.hu/node/138.
• http://opuseteducatio.hu › opusHU › article › download