SZERZŐ: HALASINÉ SIFFER EDIT

„A keresztyén pedagógia alapja a bibliai emberkép. Az ember Isten (eltorzult) képe, s ezen torzulás helyreállításában Isten embereket (pedagóguso­kat) használ fel teremtő szándéka eszközeként. Éppen ezért a keresztyén pedagógia nem lehet emberközpontú, hanem csakis Isten-központú, értékközvetítő pedagógia.” (Szontagh Pál Iván: Keresztyén pedagógia)

2014 őszén bibliakör vezetését vállaltam az inter-nátusban. Nagy erővel hatott rám az a nyitottság és szeretetlégkör, amellyel itt fogadtak. Úgy is fogalmazhatnék, megragadott a hely szellemisége, miliője. 2016-tól főállású munkatárs lettem. Mielőtt az internátusba kerültem, nem volt rálátásom a nevelőtanári feladatkör sokszínűségére és kihívása­ira. Nem volt saját élettapasztalatom a kollégiumok világáról, hiszen szűkebb-tágabb környezetemben nem volt kollégista. Így, munkavégzésem első éve – a rácsodálkozáson túl – sok új ismeretszerzéssel és tapasztalatgyűjtéssel telt.

Meghatározó élmény volt számomra látni, ahogy az újonnan érkező diákok félénken lépnek be a kollégium ajtaján, hiszen egy teljesen új világ várja őket. Megszűnik az otthon által nyújtott mindennapi állandóság, biztonság. Meg kell ta­nulni az önállóságot, alkalmazkodást, és részben egyedül boldogulni.

Az idő múlásával azonban egyre csökken, majd meg is szűnik a kezdeti szorongás. Egyre maga­biztosabban mozognak a gyerekek, egyre otthono­sabbnak érzi mindenki a kollégiumot. Megszokják a napirendet, összeismerkednek a felsőbb évesek­kel, összecsiszolódnak a szobatársakkal. Lassan barátságok is köttetnek, és egy idő után – szinte észrevétlenül – a meghatározó tagjaivá lesznek a kollégiumi nagycsaládnak. Megkezdődik egy új élet, a csoportfoglalkozásokkal, késő estébe nyúló beszélgetésekkel, a kollégiumi rendezvények so­kaságával, színházlátogatásokkal, kirándulásokkal, kulturális és sportnapokkal.

A kollégium a gyerekek második otthona. Itt nyil­vánul meg valódi személyiségük. Esetenként felszínre törnek a tanulási vagy szocializációs nehézségek hátterében meghúzódó, megoldásért kiáltó gondok.

Nem mindegy tehát, milyen lelkületű, szakmai felkészültségű pedagógusok állnak a gyerekek mellett segítőként ebben az élethelyzetben.

Hitemet gyakorló keresztyén pedagógusként hálás vagyok azért, hogy olyan intézményben dolgozhatom, ahol a nevelőtestület „...gyermeke­ket szerető, hitben elkötelezett, egymás munkáját megbecsülő, következetes, emberséges szigor­ral nevelő, pedagógiában jártas tanárokból áll.” (Pedagógiai Program) A szakmai hozzáértésen túl kiemelten fontos a keresztyén értékek életvitel­szerű megélése, bemutatása. Megjelenésünkkel, magatartásunkkal, beszédkultúránkkal egyaránt nevelünk és példát mutatunk.

Ahhoz, hogy kollégiumpedagógusként kitelje­sedhessünk pedagógiai munkánkban, pontosan kell ismernünk saját intézményünk nevelési alapelveit, céljait és feladatait. Néhányat szeretnék kiemelni internátusunk alapelveiből, a teljesség igénye nélkül:

• „a keresztény erkölcsi elvek megismertetése és életté váltása”,
• „felelősség, bizalom, szeretet, segítőkészség és tapintat alkalmazása a nevelésben”,
• „tehetséggondozás, felzárkóztatás, pályavá­lasztás, életkezdés segítése, az egész életen át tartó tanulás megalapozása”,
• „egyéni bánásmód alkalmazása az életkori és személyiségre jellemző sajátosságok, kü­lönösen a sajátos nevelési igényű tanulók szükségleteinek figyelembevételével”,
• „a nevelőtestület pedagógiai, módszertani felkészültségének folyamatos fejlesztése”.

A kollégiumi nevelőmunka szakmai kompetenci­ákat feltételez. A kompetencia egy gyűjtőfogalom: illetékesség, jogosultság, szakértelem. A pedagógiai kompetenciák rendszert alkotnak: a pedagógiai munkára, a nevelésre, a tanításra alkalmassá tévő ismeretek, képességek és készségek, valamint az ezeket kísérő érzelmek, motívumok rendszerét. A szakmai munkánkban meghatározó nyolc kom­petenciaterület a következőkre épül: a személyiség fejlesztése; az egyéni bánásmód érvényesítése; tanulói csoportok, közösségek alakulásának segí­tése, fejlesztése; szaktudományi, szakmódszertani tudás, tervezés; a tanulás támogatása; a pedagógiai folyamatok folyamatos értékelése; kommunikáció és szakmai együttműködés; elkötelezettség és felelősségvállalás a szakmai fejlődésért.

A nevelőtanári szerepkörhöz hozzátartoznak az általános pedagógiai kompetenciákon túl, olyan sajátos kompetenciák is, amelyek egy iskolai tanár esetében nem, illetve másképp érvényesülnek. A kollégiumi közegben ugyanis szükségszerű, hogy képesek legyünk a kulturális és anyagi különbségek, az eltérő hozott tudás, hagyományok, a más-más családi háttérből adódó problémák rövid- vagy hosszútávú kezelésére. A serdülőkori identitáske­resésből adódóan napi rendszerességgel fordulnak elő konfliktusok. Sokszor nagy kihívás megoldani az adott szituációt úgy, hogy minden érintett érdekét figyelembe vegyük. Ilyen helyzetekben el kell vonatkoztatni saját érzéseinktől, és tár­gyilagosan kell döntést hozni. Mindehhez olyan lelki és szellemi attitűddel kell rendelkezni, mely az esetek megoldásában egyetértéses, igazságos eredménnyel szolgál.

Az Kollégiumok Országos Alapprogramjában meghatározott széleskörű tizenkét nevelési terület feltételezi a kollégiumpedagógus generikus kom­petenciáinak meglétét: a tantárgyakhoz kapcsoló­

dó ismereteit és ezek átadására való képességét. Kiemelten fontosak a különböző funkcionális kom-petenciák, melyekkel az iskolai felzárkóztatást, előrehaladást és a tehetséggondozást is végezzük. Elengedhetetlenek a kommunikációs és koopera­tív kompetenciák. Ezek egymásra épülnek, nem választhatók szét, nem egymástól függetlenül fejlődnek a pedagógiai gyakorlatban.

Nagy ajándék, hogy nevelőtestületünk szakkép­zettség tekintetében nagyon sokszínű. Zenepedagógus, hegedűművész munkatársunk, Drozdik Attiláné Ildikó a művészeti szakkört magas szinten irányítja, gondozza. Irodalmi esteken, adventi hangversenyen, ballagások alkalmával a gyerekek zenei előadása emeli a rendezvények színvonalát. Sikó Irénke, könyvtáros kolléganőnk a könyvtár működtetésével kapcsolatos feladatokat látja el. Ebben a rendkívüli helyzetben online könyvtárat hozott létre, így a diákok mindenkor hozzáférnek a kötelező olvas­mányokhoz, érettségi segédanyagokhoz. Emellett a kézműves szakkör vezetését végzi, ahol a sütés-főzés mellett az ünnepekhez kapcsolódó kreatív deko­rációk, dísztárgyak készülnek. Hárman, Szerdiné Novák Anett, Tótné Kovács Erika és jómagam rendelkezünk hittanoktatói diplomával, így részt vállalunk a kollégiumi bibliakörök szolgálatában. Két férfi kolléga, Fazekas István és Bodor Zoltán informatikus végzettséggel segít az IKT- kompeten­ciák fejlesztésében. Molnár Tamás éjszakás nevelő, tánctanárként sok végzős osztálynak tanította be a szalagavató táncát, valamint a műveltségi területek közül ő végzi az illemtanoktatást. Sokat jelent – a kollégiumi nevelés vonatkozásában –, hogy több­ségében nagycsaládosok, 4-5 gyermeket nevelő családanyák és családapák vagyunk. Gyermekeink között vannak a kollégiumi diákokhoz hasonló korú fiatalok, így a családban szerzett nevelési tapasztalataink gyakran segítséget jelentenek a kollégiumi nevelőmunkában is.

Végezetül, de nem utolsósorban szeretném megemlíteni intézményvezetőnket, aki a peda­gógus előmeneteli rendszerben mesterpedagógus fokozatba lépett. Az országos pedagógiai-szakmai ellenőrzésben, a pedagógusok minősítő vizsgáján vagy minősítési eljárásában szakértőként vesz részt. Következetesen számontartja és szorgal­mazza a tantestület tagjainak önértékelésben, minősítési eljárásban való részvételét. Támogató jelenléte sokat segít, hiszen a pedagógus életpá­lyamodell és az ahhoz kapcsolódó tényleges gya­korlat elvárja a kollégiumi nevelőtanári szerepkör sokrétű átgondolását.

Összegezve, a munkáját szakmailag igényesen végző nevelőtanár a diákok életében meghatározó szerepet játszik, hiszen segíti a tanulókat a hátrá­nyok leküzdésében, esélyeket teremt. Hozzáférést ad a jó színvonalú tudás elsajátításához és ezáltal az életminőség javításához. Munkájával hozzájárul az egész életen át tartó tanulás megalapozásához, a tanuláshoz szükséges készségek és képességek, a kulcskompetenciák erősítéséhez.

Megteremti a feltételeket az iskolai tanulmá­nyok sikeres folytatásához, kiegészíti a családi és iskolai nevelést és oktatást. Biztonságot, érzelmi védettséget nyújt. Segíti a társadalmi szerepek tanulását, a konfliktuskezelés gyakorlását.

Dr. Simon István szavaival élve: „Kollégiumi tanárnak lenni nem könnyű. Csak igazi pedagó­gus elszántsággal, optimizmussal, tanári hittel végezhető hivatás.”

 

 

FELHASZNÁLT IRODALOM

• 59/2013. (VIII. 9.) EMMI rendelet, a Kollégiumi nevelés országos alapprogramjának kiadásáról
• Kecskeméti Református Internátus Pedagógiai Programja
• BAKOS Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára. Budapest. Akadémiai Kiadó, 1974
• SZONTAGH Pál Iván: Érték, rend, értékrend. Tézisfüzetek Károli Gáspár Református Egyetem, Budapest, 2018. p. 4.
• VOPALECZKY György: Nevelőtanár? Kollégiumpedagógus? In: Kollégium 2006. 10. sz. p. 4-6. http://www.kollszov.hu/_news/2006/Koll_06_10.pdf
• BARNA Viktor, DANCSHÁZY-NAGY Ágnes: A kollégiumpedagógus kompetenciái. A kollégiumi nevelőtanárok kompetencia-térképe