Chudi Levente írása

           

 

Hasonlóan a nagykőrösi kerékpár-túránkhoz, idén is június 7-én indultunk útnak kerékpárjainkkal Internátusunkból, azonban most a kerekegyházi kalandpark volt az úticél. Délután 2-kor, tavalyhoz képest kettővel kevesebb diákkal (32), viszont eggyel több (5) felnőtt kísérővel összesen 37-en pattantunk nyeregbe, természetesen miután - Molnár tanár úr szavaival élve - mindenki kapott „két deci tömör gyönyört” és egy kis csokit.

Az indulást követő első fél órában, a városi forgalom és a lecsúszó ülések miatt, kőkemény két és fél kilométert sikerült megtennünk, de ez nem szegte kedvünk, hanem tekertünk tovább a kalandpark felé. 3-an visszafordultak egy rossz bicikli miatt, ezért a kalandparknál egy jó órás szabadidő várt minket. A társáság több részre oszlott: voltak, akik elkezdtek kártyázni, akik egy aprócska nyulat simogattak, akik kosaraztak és természetesen, mivel Fazekas tanár úr is eljött velünk, így páran fociztunk is. Eközben, akik akartak, még a kötélpályán is végigmehetettek.

Miután mindenki épségben túlélt mindent, kezdődhetett egy hatalmas csata, amit egyesek csak számháborúnak hívnak. Volt egy zászlót védő és egy támadó csapat. Én a védő csapatba kerültem. A taktikai megbeszélések után, Suhajda Botonddal ketten, a támadók kezdőhelyéhez közel maradtunk, hogy ne egyből a zászlónk felé induljanak, hanem betereljük őket az erdőbe. Ezt a feladatot sikerrel vettük, még egy-két embert sikerült is „levadásznunk”. Ezután mi is utánuk eredtünk. Az erdő szélén találkoztunk Fazekas tanár úrral, úgy döntöttünk, hogy 3-an egy legyőzhetetlen tankot alkotunk és az erdőbe kergetett támadó csapatot fogjuk hátba támadni, így bekerítve őket. A feladatunkat sikerrel vettük, hiszen tankunk tényleg legyőzhetetlennek bizonyult, és szépen lassan nyomultunk az ellenfél sorai közé, egyre bentebb terelve őket, csak egyetlen dolgot nem vettünk számításba, hogy a csapatunk többi tagja szintén úgy gondolkodott, mint mi, hogy hátba támadja őket, így a zászló 100%-ig őrizetlenül maradt. Háromnegyed óra játék után a támadó csapat könnyűszerrel megszerezte a zászlót és megnyerték az ütközetet.

A számháború után, hazafelé még tettünk egy kis kitérőt egy fagyizóba, ahol intézményünk, mindenkinek szponzorált egy gombóc fagyit. A fagylaltozás után feszítettebb tempóban indultunk tovább, hiszen aznap este játszott nemzeti válogatottunk az olaszok együttesével. Természetesen a visszafelé úton, maradt arra is idő, hogy Molnár tanár úr szokásához híven, sokak örömére és bánatára, még azért eltüntessen egy kulacs vizet. Negyed 9 után egy kicsivel értünk vissza Internátusunkba, ahol mindenki vacsorájával pótolhatta a letekert 41 kilométer elégetett kalóriáit.

Zárásképp, remélem, jövőre is meg tudjuk rendezni a kerékpártúránkat és érettségiző létemre én is részt fogok tudni venni rajta, hiszen, ahogy a nagykőrösi kerékpár-túrának a beszámolóját zártam, az ilyen programok közösségépítő ereje természetesen megkérdőjelezhetetlen.

Lakatos Réka és Szabó Enikő fényképei a túráról >>

 

A palkátot Tóth Kristóf tervezte.