Ekkor már egy hete éltem kecskeméti otthonom falai között. Aznap a hajnali órákban már ébren voltam, hogy visszaérkezhessek az internátusba reggel 9 órára. Korai utazásom nem ok nélkül történt, ugyanis ezen a vasárnapon zajlott a gólyanap, melynek főszereplői természetesen mi, a kollégium új lakói voltunk. 

Az egész a díszteremben kezdődött. Mivelhogy az addig eltelt időszak igen rövidnek bizonyult, ahhoz, hogy megismerkedjünk egymással, a program egy bemutatkozással vette kezdetét, de nem a megszokott módon. A dolog lényege az volt, hogy egy, a keresztnevünkkel alliteráló várost és foglalkozást kellett mondanunk. Így lett belőlem orosházi orvos, aminek eleinte nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget, ám mikor a díszteremben zajló játékok a végéhez közeledtek és éppen rendeztük vissza a szétpakolt székeket, megcsörrent a telefonom. Egy idegen szám volt az, mégpedig Orosházáról. Őszintén szólva utólag egy kicsit sajnálom, hogy nem vettem fel, mert azért kíváncsi vagyok, hogy mit is akarhatott az illető, pláne azok után, amiket egy-két órával ezelőtt mondtam.

A rejtélyes telefonhívást követően csapatokat alkottunk, élükön egy-egy végzőssel. Nyakunkba vettük a várost és elindultunk, ezzel pedig meg is kezdődött a nap legszórakoztatóbb része. Különböző állomásokon, különféle feladatokat kellett végrehajtanunk, ráadásul mindezt időre.  A Cifrapalotánál megcsillogtathattuk énektudásunkat a Rákóczi utcán sétáló tömeg előtt. A kórháznál az újraélesztés lépéseit próbáltuk összeszedni több-kevesebb (inkább kevesebb) sikerrel. Az Aradi vértanúk terénél a 13 hősi halottra emlékeztünk, a „Művész boltnál” kiélhettük kreativitásunkat abban, hogy plakátot készítettünk az internátus életéről. A végső állomás a Szabadidőközpont volt. Itt került sor az utolsó két próbatételre, ami a domb megmászását és annak tetején egy kép készítését jelentette. Alföldi lányként számomra (és azt hiszem a többség számára is) ez jelentette a legnagyobb kihívást, de úgy gondolom, hogy jól vettük az akadályokat. Még akkor is, ha csak az utolsó előtti helyen végeztünk. 

írta: Fáy Olívia