- Címoldal /
- Közösségi élet /
- Imaséta
Közösségi élet
Közösségi élet
Imaséta
,
Imaséta a Kecskeméti Református Internátusban
2019 decembere, advent csendje, imaséta- segít egy kicsit az elcsendesedésben, az Istennel való beszélgetésben. Elmélkedés a megbocsátásról, imádkozás kicsit másként.
Beléptem a díszterembe. Halk zene ütötte meg a fülemet. Csendesen, lágyan szólt. Odamentem az első állomáshoz, ahol fel kellett idéznem, hogy ki az az ember, aki egykor sokat jelentett számomra, de valami miatt nincs már mellettem. Miért neheztelek rá, jogos-e a haragom? Miért nem békültünk ki? Megpróbáltam-e egyáltalán kibékülni? Meg akarok-e bocsátani? Jó nekem haragban, meg nem bocsátásban élnem az életem?
A Szentlélek imádságra indított a sértettségem múlásáért és a másikhoz való odafordulásért. Miközben ezeken a kérdéseken elmélkedtem, majd imádkoztam a csokoládé édes íze terjedt szét a számban, amit vendégváró meglepetésként kaptunk.
A következő helyszínen egy levelet írhattam Istennek a fájdalmaimról és nehézségeimről, amiket akkor hordoztam magamban. Nagy megkönnyebbülés volt ezeket ilyen módon elmondani és letenni az Úr elé. Majd ebbe a papírba belecsomagoltam egy kisebb követ, s ez a csomag végig kísért az utamon, ahogyan a bűn terhe is kíséri az embert életében.
Tovább haladva elkészíthettem a családfámat pénzérmékből, kupakokból, kavicsokból és üveggyöngyökből, miközben hálát adtam Istennek minden családtagomért, szerettemért.
Ez után egy lapra lerajzolhattam vágyaimat abban a reményben, hogy Isten megadja és megáldja azokat. Majd hálát adtam mindazért, amit eddig elértem általa.
Ezt követően Mark Gungor lelkipásztor, Paulo Coelho, Lev Tolsztoj írók, Simon András grafikusművész és Dak Hammarskjöld politikus gondolataival ismerkedhettem meg, melyek az engesztelhetetlenségről, a haragról, a büszkeségről és azok fájdalmas, nyomorúságos következményeiről szóltak. Itt őszintén leírhattam véleményemet arról az idézetről, ami leginkább megfogott, érzéseket, megélt élményeket váltott ki belőlem. Felszabadító érzés volt kiadnom magamból mindazt, ami eddig nyomasztott.
Az utolsó előtti állomáson a bibliai idézetek, igeszakaszok egyértelművé tették számomra, mit mond és gondol az Úr a megbocsátásról, mennyire fontos az én személyes lelki békességem, egészségem szempontjából. És mennyire fontos a másik embernek is, aki ugyanúgy, mint én, az Úr gyermeke. Az Úré, akinek irgalmassága, kegyelme, megbocsátása végtelen az övéi iránt. Végül elértem ennek az útnak a céljához, a Kereszthez. Itt letehettem azt a követ, mely az egész imaséta alatt csak nehezítette létemet, melyet a fájdalmaim, nehézségeim, haragom, sértettségem lapjaiba csomagoltam. Átadtam a kereszt tövében Istennek és bűnvalló imádságom után nagy megkönnyebbülést éreztem, mert tudtam, hogy meghallgatott. Ezen az úton megtanulhattam, hogy nekem is úgy kell megbocsátanom másoknak, ahogyan Isten megbocsát nekem.
Közös gondolatok alapján Sándor Janka (11.d) és Pintér Boglárka (9.c) tollából
Neveld a gyermeket
a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól!