Tálos Hanna plakátja

Suhajda Hunor írása

Nagyon érdekesnek találtam az idei imasétát. Legjobban az tetszett, amikor be lehetett olvasni a QR kódot, mert utána meghallgathattunk egy zenét, ami ráhangolt az egész imasétára. A bevezető egy rövid szöveg volt, ahol egy kis betekintőt kaptunk a sétáról. Ezután el kellett gondolkoznunk arról, hogy milyen az apa-fia/lánya kapcsoltunk, itt különböző képek közül lehetett válogatni és egy képpel kijelölni, hogy melyik kép hasonlít legjobban a szülő-gyermek kapcsolatra. Ez utalt az Istennel való kapcsolatunkra is, hisz ő a mi mennyei atyánk. Külön kiemelném, hogy örömteli volt visszaemlékezni a gyermekkori jó kapcsolatomra az édesapámmal. Tovább haladva a következő állomásra, kaptunk cukrot, ami azt szimbolizálta, hogy milyen édesek vagyunk Jézus Krisztus számára. Ezután hálaadó imát írtunk, ahol a családunkért, ismerőseinkért, szeretteinkért imádkozhattunk. Majd megemlékeztünk az utolsó vacsoráról, megtörtük a kenyeret és megettük. Ez a szimbólum segít átérezni Jézus Krisztus jelenlétét, hisz ő váltott meg minket. Ezek után jött az, hogy választottunk egy nekünk szimpatikus követ, ami a bűneink súlyát jelképezte. A kő, amit választottunk ott maradt a helyszínen, lerakhattuk Isten elé. Az utolsó előtti állomáson le kellett rajzolnunk, hogy hogyan éltük meg ezt az egész imasétát. Az utolsó állomáson már csak egy könyvjelzőt és egy idézetes kis kártyát vehettünk el, majd hálát adtunk, hogy itt lehettünk.

Én személy szerint nagyon élveztem, segített kikapcsolni a hétköznapokból és egy kicsit jobban Istenre figyelni. Kikapcsoltam, vagyis nem gondoltam semmi másra a séta közben és ez olyan köveket mozgatott meg bennem, amit nem gondoltam volna. Visszahozott pár emléket és emlékeztetett arra, hogy Isten mindig itt van mellettünk és bármikor fordulhatunk hozzá.