Jurinka Miron írása;

Tóth Kristóf fotói>>

 

               - Gyerünk! Gyerünk! – ordították a végzősök.

               A gólyák színes krepp-papírból készült fejpántján átütött az izzadtság. Levelőt alig kaptak az utóbbi harminc perc kimerítő futásától. Hátukon a táska sötét körvonalakat hagyott a felsőjük anyagán. Még tesiórájuk sem volt ebben a tanévben, de már többet futottak eddig, mint egész nyáron. A hét gólyából és két végzősből álló csoport utolsó két tagja lemaradt a többiekhez képest, ezért az elöl haladó végzős ismét ráripakodott a társaságra. Már a Katona József Könyvtár előtti téren szaladtak az internátus felé, a gyalogátkelőnél lévő lámpa éppen zöldet mutatott, ezért gyorsítottak a tempón, és éppen átértek a villogó zöld jelzés befejezése előtt. Az üzletsor és az oszlopok közötti járdán a járókelők kitértek a vészesen közeledő csődület elől.

               Az internátusba beérve mindenkinek le kellett csippantania a beléptetőkapunál, ami nem ment egykönnyen, a végzősök pedig már idegesek voltak, hogy nem érnek be elsőként. Fazekas István tanár úr nyájasan kijelentette, hogy addig megy az idő, amíg be nem mutatják neki az utolsó feladatról készült videót. Az egyik végzős a zsebébe nyúlt a telefonjáért, ami a legnagyobb unszolás ellenére sem kívánta betölteni a videót, a másik végzős pedig szemét forgatva, metsző tekintettel fordult telefonos társa felé. A videó végül csak betöltött, a tanár úr feléig megnézte, aztán a csapathoz fordult, hogy közölje:

               - Végeztetek. Vacsoráig szabad program.

               A gólyák megkönnyebbülten felsóhajtva battyogtak vissza szintjükre, magukban átkozódva minden iránt, amivel az utóbbi egy órában találkoztak. Nem elég, hogy nem is biztos, hogy nyernek, de még a csoportot vezető végzősök nevét sem tudják, ami jelenleg a legkevésbé sem érdekli őket.

               Mindez egy ragyogó hétfői napon történt. A gólyák kettőkor végeztek az iskolában, aztán megebédeltek, de 3-kor már kezdődtek is a szilenciumok. Rendhagyó módon csak kettő volt belőlük megtartva, mert 5-től kezdődött a gólyanap, aminek 7-ig – azaz vacsoráig – véget kellett érnie. Néhány perccel 17 óra után minden gólya elfoglalta helyét a díszteremben, ahol 42 szék volt körbe elhelyezve. A végzősök a díszterem ajtaja előtti társalgóban foglaltak helyet, és találgatták, hogy kik lesznek a csapatukban. Minden végzős duó vagy trió kapott egy csapatszámot és néhány színes krepp-papírt, hogy megjelöljék vele a tagokat. Egyszer-egyszer kinyílt a díszterem ajtaja, és hét gólya sétált ki a társalgóba, ahol a végzősök a színes szalagokkal már vártak rájuk. Miután mindenki ellátta magát megkülönböztető jelzéssel, készült egy csoportkép, és a csapat már indulhatott is az első állomásra egy borítékban található nyommal a kezükben.

               Alighogy kilépett az 5-ös csoport az internátus ajtaján, Végzős 1 (mivel a gólyák nem tudták a végzősök nevét, csak így hivatkozok rájuk) feltépte a borítékot, míg Végzős 2 fölé hajolva próbált minél többet megtudni annak tartalmáról. Aztán hirtelen Végzős 1 megindult a Malom irányába, nyomában a csapat értetlen arckifejezést öltő gólyáival. Körülbelül tíz méter megtétele után Végzős 1 egy 180 fokos fordulatot tett, és elindult visszafelé, miközben valami olyasmit dörmögött az orra alatt, hogy:

               - Nem arra kell menni.

               - Hová megyünk? – kérdezte Végzős 2.

               - A GH-ba.

               - Az micsoda? – kérdezte egy helyismerettel nem rendelkező gólya.

               - A Gazdasági Hivatal. Ott lehet év végén lerendezni az étkezési tartozást és igazolást kérni, hogy nem tartozol – mondta Végzős 1, akinek időközben Végzős 2 kitépte a lapot a kezéből.

               - Előtte egy pékséghez kell mennünk – mondta Végzős 2 a lapot tanulmányozva.

               - Szerintem a Fornetti is megfelel – közölte Végzős 1.

               A Fornetti előtt mindenki a kirakat felé fordult, míg Végzős 1 egy képet készített, amit aztán továbbított a megadott e-mail címre. A csoport továbbindult a GH felé, ahol Erika néni várta őket.

               Végzős 1 megmutatta Erika néninek az elküldött e-mailt.

               - A feladat a következő – kezdte Erika néni. – A csoport minden tagja – a végzősök is – álljanak ide elém, és énekeljék el a „Cifra palota…” kezdetű népdalt. – A Gazdasági Hivatal a Cifra palotával szemben helyezkedik el, ezért találó volt a feladat. – Mint látjátok, csúcsforgalom van, mindenki hazafelé tart, ezért próbáljátok a lehető leghangosabban elénekelni a dalt.

               A gólyák egyre kínosabban érezték magukat, mert Erika néni kamerázott is, és senki sem ismerte teljesen hibátlanul a szöveget. Az autósok kíváncsi pillantással méregették a szalagos kezű – vagy homlokú -, éneklő ifjakat, ami tovább fokozta a bennük felgyülemlett érzést.

               A feladat teljesítését követően a cél a Katona József Színház volt, ahol Edit néni várta az érkezőket. Útközben egy járókelővel kellett videóra felmondatni egy mondatot, ami így hangzott: „A Kecskeméti Református Internátus diákjai a legokosabbak a Földön.” Az interjúalanyoknak általában az internátus szóba tört bele a nyelvük, ami érthetetlen, hiszen az internátust mindenki ismeri, nem igaz?

               Edit néni megnézte a videót, majd egy feladvánnyal állította szembe a csoportokat. Arra kérdezett rá, melyik lesz az első előadás idén ősszel a Nagyszínházban.

               Az ezt követő helyszín a Hírös Agóra épülete előtt volt, ahol nem nevelő, hanem két végzős tartózkodott, ugyanis Bodor Zoltán tanár úr egyéb elfoglaltság miatt nem tudott jelen lenni. Ők megtekintették az útközben készült felvételt, amin az összes csapattag lecsúszik a 0. kilométerkő tetejéről. Az általuk adott feladat igen egyszerű volt: fel-le kellett ugrálni az épület lépcsőjén féllábon. A gólyák és a végzősök addigra már kellőképp elfáradtak, ezért időbe telt a feladat kivitelezése.

               Az eddigiek után már senki sem tudta, mire számítson a fennmaradó helyszíneken. Eddig volt interjúztatás, éneklés, sportolás és kutakodás, tehát már szinte minden előfordult.

               A Malomba érve, ami egy újabb állomás volt, mindenki beszállt egy liftbe, ahol készítettek egy szelfit, amit az eddigi videókkal és képpel együtt továbbítottak e-mailben. A 3. emeleten Mészáros Adél tanárnő várt a csoportra a mozi előtt, feltéve a kérdést, miszerint melyik az a film, amit a jelen lévők jelentős része nem nézhetne meg, azaz 18+-os. A korábbiakkal ellentétben ezt viszonylag egyszerű volt megmondani. A 4. helyszínben a nehézséget az jelentette, hogy a feladat körülményesen volt megfogalmazva, ezért előfordult, hogy egy-egy csapat kétszer is felment lifttel, mert véletlenül a Malom épületét hitték a Mozinak is.

               A Széchenyi téren átvágva jutottak el a csapatok a Piaristák terén lévő SZTK épületéhez, ahol Irénke néni várta őket. Az útközben végrehajtandó feladat furcsának bizonyult. Aki eddig nem érezte kínosan magát az éneklés vagy a színes szalaggal átkötött homlok miatt, az most garantáltan megtehette, de a legjobb rész még hátravolt. Ezúttal az egyik gólyának sérültet kellett játszania, akit a többiek kísérnek az orvoshoz, miközben valaki fotózza őket.

               Az SZTK előtt szintén tanúsítani kellett, hogy a kép elküldésre került.

               - Hétfőn, szerdán és pénteken mikor rendel Dr. Lajkó Ilona? – kérdezte aztán Irénke néni. Sajnos ezt még a végzősök sem tudták fejből megmondani, ezért muszáj volt utánanézniük az interneten.

               - 15-től 18 óráig – mondták a válasz megtalálását követően.

               Irénke néni a kezükbe nyomott egy borítékot, amiben a régóta várva várt mondat szerepelt: irány az internátus. De előbb a Könyvtár előtt fel kell venni egy 30 másodperces videót, amiben a csoport gólya tagjai vonatot alkotva éneklik a „Megy a gőzös…” kezdetű dalt. A járókelők és sofőrök esetenként még dudálva vagy szavakkal is biztatták a feszengve éneklő kollégistákat. A csapatok az internátusba szaladva érkeztek vissza, lecsippantottak és megmutatták a videót Fazekas tanár úrnak.

               A végeredményt tekintve az utolsó helyen végzett csapat 41 perc alatt, az első pedig 39 perc alatt teljesítette a feladatokat. A 3. helyen végzett csapat tagjai egy, a 2. kettő, az elsők négy kimenők kaptak fáradozásaikért. Ki-ki fáradtan, csalódottan vagy büszkeséggel gondol vissza a csapatával töltött órára.