Szombati Eszter írása

Április végén megrendezésre került az Irodalmi est, melyre már hónapok óta lelkesen készültek a diákok és felkészítőik. De hogyan zajlott a gyönyörű esemény az internátusban?

            Április 25-én a társalgó már árulkodó díszítést kapott, hiszen teaház is nyílt aznap estére, mely a műsor után minden arra járó diákot és nevelőt befogadott egy kis csevej vagy teázgatás erejéig.
Fél nyolckor minden diák megjelent a díszterem előtt, és türelmetlenül várta a meglepetésszerű előadást…

            Amikor mindenki elfoglalta a helyét, kezdődött az este. A díszterem pompázott a 20. századi díszítésektől és a gyerekek zsibongásától. Az igazgatónő felkonferálta az eseményt, Ótott-Kovács Zalán pedig bevezetett minket a Nyugati kávéházak hangulatos világába. Minden jelenet között egy zongorajátékot hallhattunk, így még jobban beleélhettük magunkat a korba. Az eleinte csak díszítésnek tűnő lemezjátszó is felcsendült egy korabeli zenével, ezzel egyidőben pedig két tehetséges diák keringőzött, ezzel elnyerve a nézők tetszését.

            A táncos bemutató után Kosztolányi Dezső egyik versét hallhattuk, Chudi Levente előadásában. Ezután Márai Sándor – Hajdú Koppány – lépett színre, és írógépének hangos billentyűit leütve, a költői igazságot mutatta be. „Írhatja-e a költő mindig az igazságot?” Véleményem szerint a szöveg hallatán elgondolkodtató kérdések merültek fel mindenkiben.
Betekintést nyerhettünk a Centrál és a New York Kávéházak költő-barát környezetébe: bevezették az írótálat, bőkezűen hiteleztek az ott tartózkodó költőknek és íróknak, sőt ingyen kapták a hosszú, keskeny kéziratpapírt, vagyis a kutyanyelvet is.
A kávéházak bemutatását követően Ady Endre – Tálas Regő – beszélt az esti, költői összejövetelekről, mikor az írók evés-ivás közepette beszélték meg minden ötletüket, örömüket és problémájukat. Épp olyanok voltak, mint egy összetartó baráti kör.
Reményik Sándor – Pintér Boldizsár – is elmondhatta egyik versét. Az Egymás helyett gyönyörű sorai a barátságról és bizalomról szóltak. Dzsida Jenő – Tálas Donát Marcell – az életről és annak harcairól beszélt: „Krisztusnak és Pilátusnak, farizeusoknak és vámosoknak, zsidóknak és rómaiaknak egyformán szolgálni nem lehet.”
József Attila – Sándor Barnabás – A magyar költészet napjának megteremtője is megszólalhatott és Istenhez való szeretetéről mondta el versét.

A költők versei után kisebb betekintést nyerhettünk Molnár Ferenc életébe és művei történeteibe. Az est másik fénypontja előtt Sipos Merse elszavalta Kosztolányi Zászló című versét. Ezután A Pál utcai fiúk című regény feldolgozásból hallhattuk a Mi vagyunk a Grund című megzenésített részletet. Az Irodalmi esten a közönség egyik kedvenc része ez az ének volt, hiszen olyan gyönyörű előadásmódot láthattunk, ami hatalmas tapsot kapott.

A rendezvény nem is sikerülhetett volna jobban: a szereplők és a felkészítőik is egyaránt kitettek magukért, és egy élvezhető hétfő estét varázsoltak a kollégium lakóinak. Az Irodalmi est számomra nagyon motiváló és felpezsdítő volt. Az utána lévő teaház pedig kellően jó hangulatot árasztott az esti nyugalomhoz.

Venczel Dorka fényképei az irodalmi estről >>