Nehéz a kollégisták élete, igen sok minden miatt.

A családi fészek melegének hiányát a szigorú napirend is tetézi, mely a következőképpen alakul:

Egy átlagos internátuslakó reggelét az előző esti tíz órás takarodó nagyban befolyásolja, mivel ezután a reggel hat órai kelésig legjobb esetben is csak nyolc órája marad az alvásra. Ezután az igazán bőséges alvás után, melyet valljuk be a szigorúság ellenére a diákok néha meg is rövidítenek, a hét óra negyvenöt perces iskolakezdés maga az álom, amelyből szerencsés esetben délután kettőkor fel is ébredhetünk. Ezt követi a jól megérdemelt fél órás friss levegőn lét a konviktus előtt, majd ebéd. Ha ezzel is végeztünk körülbelül három óra magasságában még mindig marad egy óránk, hogy frissen belekezdhessünk a maradék három szilenciumba. Majd ha ezen is túl vagyunk potom három óra alatt, akkor jöhet a vacsora, mely néha felér egy gasztronómiai élménnyel. Átlagos napjainkat színesebbé tehetik a délutáni, vagy esti kimenő megvonások, melyek helytelen magaviseletünk fanyar gyümölcsei.

Mindehhez társul az idei évtől a negyedéves kategóriaváltás, mely még a tökéletes napirendnél is csodálatosabb dolog az internátisták életében. A kategóriaváltásnak köszönhetően összképet kaphatunk tanulmányi eredményeinkről, akár a társainkhoz viszonyítva is. Az átlagunk alapján a tanulók „A” ,”B” illetve „C” és a nem túl szerencsések „D” kategóriákba vannak besorolva. 

De mit is jelentenek a kategóriák:

•       „A” kategória – 4,69 feletti tanulmányi átlag

•       „B” kategória-4,39 feletti tanulmányi átlag

•       „C” kategória-3,99 feletti tanulmányi átlag

•       „D” kategória-4,0 alatti tanulmányi átlag

Az „A” kategóriásoknak, azaz a kiváltságosoknak a napi három szilenciumból csupán kettőn kell kötelezően részt venniük. A „B” kategóriás tanulók hetente két alkalommal szabadon megválaszthatják, hogy részt kívánnak-e venni az első szilenciumon. A „C” kategóriásoknak semmi különösebb kiváltság nem jár, nekik mind a három szilenciumot csendben tanulással kell eltölteniük. A „D” kategóriás diákoknak, azonban jár kiváltság, mégpedig az, hogy a napi három szilenciumon kívül szerdánkét kötelező jelleggel alkalmuk adódik a tanulásra este nyolctól kilencig. 

Ezért a kategóriaváltás minden internátuslakó számára egy fontos dolog, mivel a mindennapos leterheltség után nagyon jól tud esni egy kis pihenés, főleg annak tudatában, hogy ez idő alatt a társaink szilenciumon ülnek. Általában minden tanuló az utolsó hetekben próbál javítani, esetleg az adott tanár jószívűségét kihasználva feljebb tornászni átlagát. Még az is, aki egyébként nem túl sűrűn nézegeti jegyeit, ilyenkor veszik a fáradtságot, hogy kiszámolják vajon milyen kategóriások is lesznek a következő három hónapban.

Írta: Szigeti Bence

Kecskeméti Református Internátus lakója