- Címoldal /
- Közösségi élet /
- Kerti dekoráció a koleszban
Közösségi élet
Közösségi élet
Kerti dekoráció a koleszban
,
Tálas Regő Áron írása
Szeptember elején kollégiumi nevelőtanárom, Fazekas István azzal a kérdéssel fordult tanulócsoportunk felé, hogy van-e önként vállalkozó egy pár órás munkára, amiért értékes kimenőket lehet szerezni. Mivel év eleje volt, nem volt tanulnivalóm, úgy döntöttem, hogy jelentkezek.
Másnap délután a feladatra jelentkezőkkel (összesen 3 társammal) a társalgóban vártuk, hogy megérkezzen a munka instruktora, Irénke néni. Az udvarra érve egy rozsdás bicikli és festéshez szükséges felszerelés fogadott bennünket. Megtudtuk, hogy a dolgunk tulajdonképpen az, hogy a borzasztó állapotú járgányból elfogadható kinézetű, sőt mi több, „szép” kerti virágtartó állványt kellene varázsolnunk. Eredetileg ez 2-3 órás művelet lett volna, de csekély kerékpár-szerelési képességeimmel mérlegelve rájöttem, hogy ez bizony hosszabb lesz a vártnál. Amikor ezt elmondtam Irénke néninek, ő javasolta, hogy vezessem én az operációt. Ezt készséggel elvállaltam.
Három fő feladat volt az előkészületekkor: a biciklit szét kellett szedni, az alkatrészeit meg kellet csiszolni, végül hígítóval el kellett távolítani a rátapadt zsírréteget. Amikor a társaimmal rájöttünk, mekkora feladat ez, és még a szerelés is elég sok munka ennyi embernek, úgy döntöttem, további munkaerő mozgósítására kérem meg nevelőitanáraimat. Újabb három önkéntes segítségével a munkamegosztás a következő volt: két tanuló csiszolt, kettő hígítóval kezelte az alkatrészeket, mellettük pedig én és „Vessző” a biciklivel bajlódtunk. Az előkészületi szakasszal így kora estére készen lettünk.
Másnap elkezdődhetett a festés, amely már sokkal gördülékenyebben ment, részben annak a néhány lánynak volt köszönhetően, akiket segítségünkre voltak a folyamatban. Egyre többen vettünk részt a munkában, és bár néhol látszott, hogy nem profi kezek terméke, mégis a csapatmunkának köszönhetően egy óra alatt sikerült befejeznünk. Az egy nap száradási idő leteltével már készek voltunk az összeszerelésre. Újabb egy óra agyalás várt ránk az internátusi szerszámkészlet hiányossága miatt, ám ezen könnyen és kreatívan átlendültünk előzetes tapasztalatainkból adódóan.
Még egy sor festés és száradás után elhelyezték az internátus kertjében a remekművünket, majd a tervezett virágok is rákerültek, így megkönnyebbülésemre a feladatot befejezettnek tekinthettem. A megmentett kerékpárból lett virágtartó szeptember vége óta díszíti az internátus kinti közösségi terét, színesebbé téve azt.
Neveld a gyermeket
a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól!