Lakner Lili plakátja

Pocsias Barnabás fotói

Szarka Regina írása

2025. január 22-én is megrendezésre került internátusunkban az Öregdiák est. Erről az alkalomról annyit kell tudni, hogy minden évben visszatérnek közénk már elballagott „öregdiákok” és beszámolnak nekünk (főleg a 11-12. évfolyamosoknak) az egyetemen való tapasztalataikról.

Ebben az évben 6 „öregdiák” jött el hozzánk, közülük 5-en tavaly végeztek és egy öregdiákunk már a 3. egyetemi évét kezdve, s ő már valamilyen szinten nagyobb tapasztalatokkal számolt be nekünk. A nagy visszatérők különböző egyetemeken tanulnak pedagógiai, gépészeti, kereskedelmi, turisztika és vendéglátói, valamint általános orvosi szakon. Az esemény vezetője, Fazekas István tanár úr interjú-szerűen kérdéseket tett fel az egyetemistáknak, akiknek a válaszaikból tágabb képet kaptunk az egyetemi életről. Kérdések voltak például: hogyan érezték magukat, mikor megtudták, hogy felvételt nyertek; albérletben vagy kollégiumban laknak-e; milyen volt az első nap az egyetemen; mennyi szabadidejük van, stb.

Az alkalom során sokféle érdekes vagy hasznos információ került szóba, a továbbiakban ezek közül említenék meg egy párat. Az egyik ilyet az egyetemi kollégiumok színvonaláról hallottam. A megjelent egyetemisták válaszai alapján szinte mindegyik jelenlegi kollégista albérlet-keresésben van, hiszen állításuk szerint elég alacsony az egyetemi kolikban az életszínvonal, legyen szó tisztaságról, tanulási idő minőségéről, tanulásra alkalmas helyek lehetőségeiről, esetleg szobatársakról. Egy másik, hogy az egyetem első napján (vagy a gólyatáborban) a legérdemesebb egy felsőbbévest megkérdezni, ha nem tudjuk, mi hol van, mert bár digitális világban élünk, a teremkereső applikációk nem minden esetben működnek megbízhatóan. Utolsóként pedig egy szerintem nagyon jó gondolatot szeretnék említeni, amit akár már gimnazistaként is alkalmazni tudunk: diákként fontos, hogy a tanulási és pihenőidőnket tudatosan szétválasszuk egymástól, vagyis legyenek bizonyos időszakok, amikor csak tanulunk, és olyanok is, amikor csak pihenünk. Pont úgy, mint most a délutáni szilenciumon… Fontos még, hogy a feladatainkat ne halogassuk, hiszen nem éri meg, de a tanulást se vigyük annyira túlzásba, hogy azáltal frusztráltak, ingerültek legyünk, amit netán barátainkon, családtagjainkon vezetünk le. Ráadásul az sem elhanyagolható jelentőségű, hogy egy nagyobb feladat elvégzése után jutalmazzuk meg magunkat akár egy nap szabadidővel stb. Köszönjük a tippeket!