Tóth Kristóf írása

         Tóth Kristóf vagyok és a saját tapasztalataimat szeretném megosztani a gólyanappal kapcsolatban, hiszen szobatársaimmal elég sok mindent átélhettünk aznap. Mielőtt belevágnék a történetbe, annyit előzetesen elárulok, hogy nagyon jól éreztük magunkat.

          A gólyanap kezdete a társainkkal való megismerkedésről szólt. Először egy véletlenszerűen kiválasztott tárgyról kellett elmondanunk egy érdekességet, ami az életünk vagy a napunk alakulásához kötődött. Mindenkiről megtudtunk néhány érdekes dolgot. Ezután a gólyák csapatokra osztása következett. Hat csapat alakult, hatféle szín szerint: rózsaszín, sárga, kék, zöld, piros és narancssárga. Minden csoport kapott egy vagy több gondoskodó végzőst, akik a rájuk bízott gólyacsapatok érdekéért harcoltak.

A gólyacsapatoknak különböző állomásokat kellett felkeresni és egy-egy nevelőtanár által ismertetett feladatot teljesíteni. Az első megállóhely a Kecskeméti Református Gimnázium volt, de mielőtt odaértünk volna, egy képet kellett készíteni a Félegyházi Pékségnél, ahol a diákok mindennap ábrándos szemekkel nézhetik a finomabbnál finomabb péksüteményeket. Az iskolához érve meg kellett számolni a lépcsőfokokat. Amikor ez kész volt, mehettünk a következő helyszínre, amely a Katona József Színház volt. Ameddig a második állomáshoz meneteltünk, keresnünk kellett járókelőket, akiket meg kellett kérnünk arra, hogy mondják utánunk, hogy a "REFORMÁTUS INTERNÁTUS DIÁKJAI A LEGJOBBAK A FÖLDÖN". Miután odaértünk a színházhoz, meg kellett fejtenünk azt, hogy egy híres ember melyik műben játszik és mikor. Ha ezt sikeresen teljesítettük, siethettünk tovább a harmadik helyszínhez, a 0 kilométerkőhöz. Amíg odaértünk, csodálatos hangunkat kihasználva elvarázsolhattuk Kecskemét lakosait a Cifra palota című dallal. A 0 kilométerkőhöz érve akrobatikus trükkökkel csúszhattunk le annak a tetejéről, majd az Agora felé vezetett az út.

A negyedik állomáson szintén ügyességi képességeinket kellett igénybe vennünk: gyors mozdulatokat kellett bevetnünk az Agora lépcsőin való fel- és leugráláshoz, hogy minél közelebb kerüljünk a célhoz. Miután ez a feladat teljesítetté vált, a versenyzők abban a hitben mentek át a Malom moziba, hogy megnézhetik saját filmjeiket arról, ahogy megoldották az összes feladatot. Sajnos ez elmaradt, helyette egy újabb feladat várt bennünket: a filmkínálat tájékoztatásait kellett megjegyezniük. Ezt követően az internátus gólyáiként ismét készen álltunk arra, hogy a Malomban gyanútlanul ténfergő embereket beszédre hívjuk. A segítőkész vásárlóknak egyrészt azt kellett mondaniuk, hogy "A REFORMÁTUS INTERNÁTUSBA JÁRÓ LÁNYOK A LEGSZEBBEK A FÖLDÖN", ami mellesleg igaz is. Másrészt elhangozhatott még "A REFORMÁTUS INTERNÁTUSBA JÁRÓ FIÚK A LEGOKOSABBAK" mondat, hiszen az internátusi fiúknak is jár egy kis elismerés. Ezután a csapatok megkereshették a Príma kiváló termékeinek alacsony, illetve kevésbé alacsony árait. Ezzel a feladattal véget is ért a bevásárlóközpont feltérképezése.

A következő kültéri feladatot egy másik helyszín határozta meg. A feladat szerint a Gyenes térre mentek futni az Internátusba járó diákok, de az elképzelt kalóriaégetést befejezve, egyik társuk megsérült és el kellett kísérniük őt az SZTKhoz. A rendelőhöz érve egy nagyon hasznos, a mindennapokban kiemelten fontos dolgot kellett megnéznünk, mégpedig azt, hogy a doktor mettől meddig rendel. Amint szakszerűen információhoz jutottunk, és „elláttuk társunkat”, énekelve, illetve vonatozva, elindultunk a buszvégállomás melletti játszótérre, ahol a DÖK elnök várta minket egy közös fotó erejéig. Ez volt a gólyanap utolsó feladata.

Minden csapat nagyon élvezte ezt a baráti versenyt, és senki nem ment el üres kézzel. Az utolsóként végzett csapat, vagyis a rózsaszínek kaptak egy plusz kimenőt. A zöld csapat, amely az ötödik helyet vitte el, kapott kettő kimenőt. A kék csapat, aki a negyedik helyet szerezte meg, három kimenőt kapott. A képzeletbeli dobogó harmadik fokára álló narancssárga csapat négy kimenőt kapott, az ezüstérmes második helyet elfoglaló piros csapat öt kimenőt kapott. A nap legeredményesebb csapata sárga színt viselt és az ő jutalmuk hat plusz kimenő lett. Végül gratuláltunk nekik és az összes kitartóan részt vevő csapatnak. S mi több, ezen cikk írójaként újra szeretnék gratulálni nekik, nekünk.

Mindent összegezve a gólyanap szórakoztató és egyben hasznos volt a legfrissebben kecskemétivé vált diákok számára, hisz mostanra talán nem fognak elveszni a városközpontban. Bátran merem minden gólya nevében mondani, hogy köszönjük szépen ezt a játékos, eseménydús napot!

Fényképek a Gólyanapról >>