Jurinka Miron írása;

Szombati Eszter fotói>>

               A díszterem csendjébe csak a körútról beszűrődő forgalom zajai vegyültek. A küszöböt több mint két hónapja nem lépte át egyetlen diák sem. Szinte vágni lehetett az ürességet. De a nyár napjai egyre gyorsabb ütemben múltak el, míg a végén nem maradt egy sem. Ez is olyan volt, mint a diétázó csokija, aki azt mondja, hogy csak egy kicsit harap, ami végül azt jelenti, hogy egy falat sem marad belőle. Mi is így voltunk a nyár-csokinkkal: nem tudtuk kellően kiélvezni, mert csak egy pillanatig tartott.

               Aztán egyik délután lábdobogás zajai zavarták meg az internátus lépcsőházának csendjét. Régi-új arcok keveredtek, sürgölődtek az elmúlt nyár utolsó napján. A szobák, közösségi terek megteltek élettel, ahogy a díszterem élettelen közege is az ismerős, de még ismeretlen arcok megismerésének színterévé változott.

               Amikor mindenki elfoglalta helyét, és körbepillantva konstatálta a korábbról ismert vagy megismerésre váró tekintetek tömkelegét, nyugodtan kijelenthette, hogy szinte senkit sem ismer, mert akit eddig ismert, az is ismeretlenné változott a nyár folyamán. Ekkor egy, a székek között elhaladó nőalak ragadta magához a szót – és a mikrofont – Pálné Lencsés Szilvia igazgatónő személyében, aki üdvözölte az összegyűlt diáksereget és nevelőtársait, majd néhány szóban megemlékezett az elmúlt évszak örömeiről, s végül köszöntötte köreinkben a frissen beköltözött, bejövő diákokat, a gólyákat.

               Ezután Molnár Tamás – az Éjszakai Ragadozó, valamint éjszakás nevelőtanár – vette át a mikrofont egy rövid közvéleménykutatás és testmozgás céljából. A testmozgás alatt azt kell érteni, hogy a díszteremben összegyűlt társaság az első sortól kezdődően hátrafelé, a hátsó sorban ülő nevelőkkel bezárólag, hullámszerű mozdulatokat végzett, több-kevesebb sikerrel. A harmadik próbálkozásra már egész jól sikerült kivitelezni a mozdulatsort.

               Ezután Molnár feltette a mindenki fejében ott motoszkáló, de kimondatlan kérdést:

               - Ki álmodott az Éjszakai Ragadozóval? – A kérdésre egyetlen diák, Bozó Zsóka, a DÖK alelnöke adott igenlő választ. A legtöbben bizonyára nem mertük bevallani, hogy a szünidő alatt is eszünkbe jutott Molnár tanár úr vagy az internátus.

               Ezen kívül a tanár úr a minden évben szokásos fun factjeivel bombázott minket, mint hogy „Melyik a legmesszebbi település, ahonnan az internátus lakói érkeznek?” vagy „Melyik településről járnak a legtöbben?”. A legmesszebbi település Kaposvár lett, ahonnan egy diákja van az internátusnak, a legtöbb internátista diákot számláló település címét pedig Solt nyerte el a maga 15 főjével, de a dobogóra került még többek között Cegléd, Tiszakécske, Soltvadkert és Kecel is.

               A végére maradt a legizgalmasabb rész, ahol a bejövő diákok, az úgynevezett gólyák mutatkoznak be. Idén 43 bejövő diákot számlál az internátus, viszont a rájuk jutó végzősök száma csupán 35 fő. Az idei ismerkedési est házigazdái (műsorvezetői) Terjéki Lilien és Hajdú Koppány Bulcsú voltak. A gólyákat az előző év jól bevált gyakorlatához hasonlóan néhány fős csoportokban szólították a pulpitus elé, ahol egy névkitűzőt kaptak, valamint húztak egy kérdést egy kosárból, melyre később válaszolniuk kellett. Először elmondták a névkitűzőn szereplő nevüket, (ha két keresztnevük van, akkor melyiket használják), majd hogy melyik településről érkeztek és melyik iskolába fognak járni. Ezután következett a húzott kérdés, melyet hangosan fel kellett olvasniuk és lehető legjobb tudásukhoz mérten válaszolni rá. A kérdések leginkább az internátusi életre vonatkoztak, például a legközelebbi boltok vagy a reggeli ébresztőként megszólaló rádió diák általi favorizációja szerepeltek bennük. A gólyák többsége sikeresen vette az akadályokat, de akadtak természetesen idegesebb vagy szégyenlősebb típusok is. Miután mindenki sorra került, a végzősök és gólyák levonultak az udvarra, hogy a gólyák megismerjék az idősebb tanulókat is. Ennek velejárója sajnos a gólyák megtornáztatása is, amit nem mindig viselnek könnyűszerrel, de így könnyebben megjegyzik végzőseik nevét és az általuk állított szabályokat, mint például a mindenkori találkozáskor történő köszönést a gólya kezdeményezésével, vagy a végzős kérése esetén a vacsora és reggeli alkalmával a tányérok elvitelét.

               Az est végeredményében egy szórakoztató esemény az internátus életében, tökéletes kezdése egy új tanévnek mind a végzősök, mind a gólyák részéről.