Szombati Eszter írása

Fotó: Kléh Sára

Videó: Bárdkai Botond

Idén immár a harmadik Rózsásestemet élhettem át az internátusban, amely mint minden évben, most is hatalmas sikert aratott. Az egész diákság és a nevelőtanárok egyaránt élvezték ezt a nevezetes estet. A gólyák itt mutathatták meg magukat igazán a kollégium összes lakója előtt, és elmondásuk alapján nagyon izgultak is miatta. A végzősök már alig várták ezt az alkalmat, magától értetődő módon, ugyanis ilyen verseket ki ne akarna kapni kis aranyos gólyáktól?

A rendezvényt Szilvi néni nyitotta meg, ezután Molnár tanár úr egy kedves kis verssel izzította be a szerelmes hangulatot. Az internátus kamara zenekara is fellépett a Rózsásesten a „Februári dal” című művel. A zene olyannyira szép volt, hogy utólag csak annyit lehetett hallani, hogy diákok és tanárok is libabőrösek lettek. A műsorvezetőink Kiss Balázs és Virág Szonja voltak az idei évben, és remekül teljesítették a feladatot. Kisebb felvezető szöveg után kezdődhetett az est fő attrakciója: szólították az első gólyát és végzősét, akinek a méltató (vagy éppen szerelmes) verset kellett költeni. Minden vers után felzengett a terem és hatalmas tapssal jutalmaztuk meg az ifjú költőket. A fiúknál természetesen a jól megszokott „Huuuu” is elhangzott egy pár gólyalány irományánál, melyre a lányok hangos kacajjal válaszoltak.

Voltak rövidebb és hosszabb, szerelmes vagy éppen vicces versek, lélegzetelállító karizmák és meglepődött végzősök. Olyanokat hallhattunk a versekben, amelyeket soha nem gondoltunk volna az idei végzőseinkről. Tömérdek nevetés, mosoly és taps jellemezte az esténket. Azt gondolom, mindenkinek feldobta az éjszakáját és évekig lehet majd erről az eseményről beszélni.

Nagyon ügyesek voltak a gólyák a költeményeik megírásával, elmondásával, a lányok a sütik sütésével, a fiúk pedig... hát... ők is süthetnének a végzős lányoknak valamit! Mindenesetre, büszkék vagyunk az idei gólyákra is, amiért ilyen szépen végig tudták csinálni a feladatukat a nagyközönség előtt.

Alig várjuk a jövő évi Rózsásestünket, én alig várom, hogy végzősként állhassak majd kint a gólyám előtt.