Lakatos Márton írása. 

A borítókép grafikája: Geis Mikós

Mint az elmúlt néhány évben, idén szeptemberben is megrendezésre került a Rózsás est, ami véleményem szerint az élvezetesebb, jobb gólyaprogramok közé tartozik, mert nemcsak az újoncok kapnak egy kínos, vagy kevésbé kínos, emléket, hanem a végzősök is nyernek egy (jobb esetben) finom, nagy tálca süteményt.

Akik még nem jártak Rózsás esten, azoknak mondanám, hogy az esemény előtt vár még egy fontos és elengedhetetlen feladat a gólyákra. Lehetőségük adódik arra, hogy húzzanak egy cetlit, amire egy, olykor több végzős diák neve van felírva. A cetlin szereplő név pedig azt mutatja, hogy az újoncnak kiről kell verset írnia. Ezt követően van pár hetük kitalálni, hogy milyen legyen a vers, aztán mindezt gyöngybetűkkel egy kidíszített papírra vetni és a nagy napon odaadni a végzősöknek.

Ha fiú írta és lánynak szól a vers, akkor az átadása egy szál rózsa kíséretében zajlik. Míg a virág elhervad, a verset akár élete végéig csodálhatja. Amennyiben az újonnan érkező diák lány, akkor valamelyik fiúról kell verset írnia.

Az idei év verseit összegezve legtöbben a humoros megközelítéssel fordultak a versíráshoz, de akadt olyan is, aki szerelmes verset írt, meg olyan is, aki egy kis piszkálódást is belecsempészett a sorokba.  Az elkészített művek idén is szépek voltak, a közönségkedvenceknek pedig egyértelműen a humorosabb megközelítést választók versei bizonyultak.

Remélem, hogy amikor eljön az én időm, én is az ide év minőségéhez hasonló verseket fogok kapni, azokkal együtt, akikkel több éven keresztül nézhettem, ahogy megelőznek a sorban a végzősök vacsora előtt, finomabbnál finomabb sütiket kapnak minden Rózsás est alkalmával, és pizzautalványt, továbbá mozijegyet minden nyertes gólya ki mit tud után.

Lakatos Réka fényképei>>

Grafika: Geis Miklós