Paska Júlia írása;

Tejéki Lilien fotói

Minden gólya félelmére és a végzősök örömére sor került a szebbnél szebb ”szerelmes” versek szavalására. Mint minden évben, most is megrendezésre került a Rózsásest, ami nagyon jó hangulatban telt el.

Mivel még újonc vagyok, ezért nem tudok mihez viszonyítani, de hallottam már erről a programról a bátyámtól, unokatestvéreimtől. Tátott szájjal néztem, hogy egyesek milyen kreatívak a versírásban és mennyi bátorságuk van az előadáshoz. Csak úgy röpködtek a különesebbnél különösebb rímek és a gyönyörű bókok, sőt volt olyan vakmerő tanuló, aki még egy sármos kacsintást is bevállalt. A Rózsásest egy olyan rendezvény az internátusban, ahol a frissen érkezett diákoknak elő kell adni egy mentoruk segítségével megírt verset egy véletlenszerűen kapott végzősnek. Az említett mentor egy másik végzős, aki a neméhez megfelelő gólyát választhat, hogy támogassa a gólyafeladatok elvégzésében. Nem egy sztorit hallottam arról, hogy milyen szoros barátságok alakultak ki ennek köszönhetően.

De visszatérve a Rózsásestre! Az az egyik legizgalmasabb része, hogy pár héttel az esemény előtt kiderül, hogy kinek is kell a verset írni. A fiúknak szerelmes verset kell alkotniuk, s hogy még különlegesebbnek érezze magát a végzős lány, az ünnepségen a verset egy térden álló, rózsát tartó fiú mondja el. A lányoknak máshogy kell a végzős fiúkat elkápráztatni, nekik a versmondás mellé egy sütit kell sütni. Mindenki másféle sütit sütött egyedül vagy anyukája segítségével. Én személy szerint még nem vagyok cukrászmester, ezért anyukámmal sütöttem egy baracklekváros piskótatekercset. Egy jó tanács minden gólyalánynak: egyszerű receptet válasszatok, amit könnyű tárolni, szállítani. Hiszen bármilyen édesség készül, a díszteremben azonnal elfogy. A fiú szinten lévő hűtőben is volt néhány tányér finomság, amikért Molnár tanár úr vállalt felelősséget.

Rengeteg gyönyörű vers született. Többségében dicsőítő, hízelgő verset írtak, de akadt pár olyan gólya is, aki vicces oldalról közelítette meg a versírást. Kedvenc verset egyszerűen nem tudnék választani, viszont óriási vastapsot kapott az a pár bátor jelentkező, aki fejből mondta a versét. Az esemény végén a végzősök megkeresték a gólyáikat, hogy megköszönjék az ajándékokat, s közben váltsanak néhány szót a társalgóban.

Remélem, nekem is ilyen szép verset fog írni a gólyám. Remélem, hogy majd végzősként én is mosolyoghatok egy 9.-es fiún, aki izgulva mondja a nekem kreált verset.