2019. október 23-a volt, nemzeti ünnepünk. Az internátus zöme hazament, hiszen nem volt ezen a napon tanítás. A többiek úgy döntöttek, hogy nevelőtanáraikkal kirándulni mennek a Budapest melletti Pilis hegységbe. 

Ezen a napon nem kellett negyed 7-kor kelni, hanem 7-kor is elegendő volt. Utána 45 perc állt rendelkezésünkre, hogy elkészüljünk, felszerelésünket összeszedjük. 

7:45-kor útnak indultunk a Pilis felé. Én Fazekas István tanár úr autójával mentem, másik öt diáktársammal együtt. Amint elindultunk, azonnal elő is vettük a “hangicsáló” eszközünket, avagy a Bluetooth-os hangszórónkat, és mindvégig zenét hallgattunk. 

Budapesten áthaladva nagyon sok fotót készítettem a főváros nevezetességeiről,  az Országházról kimondottan jó felvételek készültek. Így értünk el úti célunk első állomásához, a Brit Nemzetközösségi Katonai Temetőhöz. Amint odaértünk a temetőbe, megnéztük a  sírkertet, melyről megtudtuk, hogy 1947. május 2-án szentelték fel angol katonai díszpompával rendezett nagyszabású ünnepség keretében. (Hazánkat a  II. világháború ideje alatt különösen 1944 májusától az év végéig sok bombázás érte a szövetséges légierők részéről. Ennek során azonban a légvédelem, továbbá a magyar és német vadászgépek számos támadó gépet lelőttek. Az elesett szövetséges pilótákat, illetve a lelőtt gépek személyzetének elhunyt tagjait rendszerint a helyszín közelében temették el. A háború után azonban a győztes hatalmak kezdeményezték az idegen földön elesett katonáik közös sírkertbe történő temetését. Magyarországon e célból 1946 végén vásároltak egy katasztrális holdnyi földterületet a Honvédelmi Minisztérium megbízottjai Solymár községtől, majd a brit kormánynak ajándékozták az ingatlant, azután sírkert létesítésének céljára a területet.)

Ezt követően már a Pilis várt ránk, ahol megkezdhettük túránkat.  Bár az oda vezető út kissé kalandos volt, ez sem szegte kedvünket, nagy örömmel vetettük bele magunkat az erdő mélyébe, ahol már az ősz színeiben pompázott minden. 

Az erdei út  hosszú, keskeny és meredek volt, de útközben megnéztünk pár igazán szép helyet, mint például egy várromot, aminek a tetejéről csodálatos volt a kilátás. Egy hidat, amin már járni nem nagyon lehetett. Utána útközben megálltunk a Mackó barlangnál, ahová többen is bementek, de én inkább lepihentem és gyönyörködtem a természetben, élveztem az őszi táj szépségét. Következett a csúcs, ami most a Kis-Kevély volt lenyűgöző kilátással. Ezért is megérte végigmenni az úton.

A túra során néhányan hódoltak a geoládázási szenvedélyüknek is, én pedig a fotózás örömeinek adtam át magam. 

Miután egy picit megpihentünk, elindultunk arra a helyre, ahol az Egri csillagok című filmet forgatták. Különleges élménnyel gazdagodtunk, hiszen a vár az eredeti tökéletes másolata.  A meredek út  itt sem kímélt minket, ismét igazi erőpróba várt ránk. A kilátás lenyűgöző volt.  

Egy kis pihenés után indultunk vissza az autókhoz. Az igazán bátrak még a sziklamászással  is próbálkozhattak, a szemfülesek pedig egy barlangot is felfedeztek. 

Hazafelé Molnár Tamás tanár úrral utaztam, ahol a  kocsiban ülők nagy része - velem együtt- már nagy csendben pihenéssel, alvással töltötte az időt . 

Este 7 óra körül értünk vissza az Intenátusba, ahol tarhonyás húst kaptunk vacsorára. A vacsorát követően az élet a megszokott medrében folytatódott tovább.

Nagyon élveztem ezt a túrát, még annak ellenére is, hogy engem eléggé kifárasztott. De már csak a fotókért és a kilátásért is megérte elmenni. 

Köszönöm, hogy elolvastad a beszámolómat és így osztoztál azokban az élményekben, melyek számunkra is maradandóak.     

Írta: Kovács Gergő

Galéria megtekintése