Fáy Olívia írása. 

A borítókép grafikája: Szarka Eszter

A minden évben megrendezésre kerülő, nagy múltú Rózsás estünk idén sem maradhatott el, útjába semminemű koronavírus nem állhatott. A közel 150 fős Internátus, az intézkedéseket betartva, de semmiképpen ki nem hagyva a közösség tagjait, ügyesen megoldotta, hogy végzőseinkkel és gólyáinkkal együtt örvendezhessünk. A 2-es és az 5-ös tanulószobákból TV-n követhettük figyelemmel a díszteremben zajló ünnepséget, ahol csak az első és utolsó évesek lehettek jelen.

A vírushelyzet ellenére gólyáink lelkesedése idén sem apadt, hiszen az ominózus szeptember 28-ai dátumot nagy előkészületek és kutatómunkák előzték meg.  Végzőseinkről a legapróbb részletekig menő, nyilvánosságra hozott, illetve felfedhető információmorzsákat összegyűjtve, majd azokat feldolgozva vetették papírra szebbnél szebb gondolataikat.

A magyar nyelv szépsége adta költői képek és ezközök színes tárházát ugyan kevésbé kihasználva, de a művek így is páratlan sikert arattak. Az irodalomórák hangulatát idéző ,, Mire gondolhatott a költő? ” - kérdés ez esetben kevésbé volt releváns, hiszen művész-jelölt gólyáink lírai közlésformáit illetően nem emelkedtek József Attila-i magaslatokba. Költeményeiket inkább a közvetlenség jellemezte, mindnyájunk nagy örömére.

A hagyományokhoz hűen Rózsás estünk a létszámkorláttól eltekintve hasonlóan zajlott az előző évekhez. Miután mindenki megérkezett, aki számít, (vagyis gólyáink és a 12. évfolyam) elfoglalták helyeiket és kezdetét vette az este.

Műsorvezetőink, Kajdi Kata és Kerekes Marci személyében a hálás feladat mellett képviselhették a 11. évfolyamot. S miután Molnár Tamás tanár úr felvezette a rendezvényt, átadta nekik a szót és kezdődhetett az a pillanat, amire Internátusunk legifjabb tagjai 1 hónapja, a legidősebbek pedig már 4 éve vártak.

Az est első felvonásában a gólyafiúk végzős lányoknak címzett alkotásai nyitották a sort. Odaadó figyelemmel néztük és hallgattuk, ahogy térdre borulva, egy szál vörös rózsa kíséretében fejezték ki hódolatukat.

Ezek után a 9. évfolyamos gólyalányok léptek színre ,,párjaikkal”, akik nem csak költői vénájukat csillogtathatták meg a nagyérdemű előtt, hanem a konyhaművészetben kiélhető tehetségük is megmutatkozott egy-egy tányér sütemény formájában, amit nagy örömmel fogadtak a fiúk.

 Azt hiszem a Rózsás est idén talán még kiemeltebb szerepet játszott az életünkben. A járványhelyzet okozta általános rosszhangulat természetesen minket is elért. Az, hogy redukáltuk társas interakcióinkat, sok nehézséget szül.

Egy ilyen helyzetben talán még fontosabb a humor, ami körbe szőtte ezen esténket, kicsit segített is elfeledni a szürke hétköznapokat, láthatóan Internátusunk valamennyi tagja jobb kedvű lett.

Míg végzős fiaink lehetőség szerint egy évre elegendő cukormennyiséget egy éjszaka alatt bevihették a szervezetükbe, zöld utat engedve a 2-es diabétesznek, addig a lányok nagy örömmel olvashatták az lélekemelő szavakat, majd mindenki boldogan hajthatta álomra fejét.

Hihetetlen hogy egy év múlva én fogok ott állni és valaki hozzám írja szeretetteljes szavait.

Már most izgatottan várom…

Galéria>>