Az interjút készítette Sümegh Bíbor

2023. március első csütörtökén Lackfi János látogatott meg minket a kollégiumban, aki végre valahára  megcáfolta a jólismert dal sorait, hogy “a börtön ablakába soha nem süt be a nap”, felüdítette fáradt-fásult  kolis lelkünket.

A tanúságtétele után három kérdést tettem fel neki:

- Az első kérdésem az lenne, hogy hogy érezte magát ma este? 

- Jól éreztem magam, úgy éreztem, hogy van a dolognak kémiája, nyilván minden korosztálynak  megvan a maga stílusa és ez egy jó korosztály: a kamaszkor. Abból a szempontból, hogy van sok dac,  röhögésre való hajlam, úgy egyszerre nyitottabb és zártabb, mint egy felnőtt közösség, és  ebben szerintem sok lehetőség van. Egy kamasz az olyan, mint egy depóban egy nagy adag  dinamit; és kérdés, hogy mitől robban fel, vagy mitől ázik el. Azt mondják a pszichológusok, hogy  ugye szidjuk a kamasz gyerekeinket: “Miért nem csinálsz semmit? Miért van ilyen rendetlenség?” És  akkor szegénykémnek az első agyi lebenye éppen most bomlott le és próbál ott újra építkezni...  Olyan intenzív változások vannak az emberben ilyenkor, amitől nagyon keresi az  identitását. Azt gondolom, hogy ilyen szempontból ez így izgalmas: jó hírt hozni. Aztán nyilván kérdés - persze ez minden korosztályban így van -, hogy ki mennyire vevő rá, vagy ki mennyire áll be a táncba. De közönségélményként nagyon jó volt, hogy amit elsőre éreztem feszélyezettséget, az később feloldódott. Igazából az ilyen típusú tanúságtételnek az a tétje, hogy az embert vetni küldik, nem aratni: tehát nem fogom sohasem látni, vagy hát majd a végén, a leszámoláskor, hogy “Az már erős  vicc volt, öcsém!”; és akkor “ Nézd meg, ez a gyerek azért fordult el…”

De ez egy ilyen dolog, hogy nem lesz ott az ember az aratáskor, meg Mózes sem megy be az Ígéret földjére... Nem törvényszerű, de ettől kaland ez a történet, hogy van ilyen, amikor visszajut az, hogy “igen, akkor jó helyen voltam, jót csináltam”. A másik esetben pedig bizalom, bizalom a  jelenlévőkben, meg hát bizalom Istenben, hogyha már beállított a szőlőbe, akkor lesz bor akkor is,  ha már nem én kapálgatom.

- Mikor várható a következő verseskötete? 

- Épp ma jött ki egy verseskötetem, ami tulajdonképpen az én  verseskötetem is, meg nem is. Elvileg a 72. kötetem, a műfordításokat nem számolva, abból  még van egy 41-42... Ennek a legutóbbinak az a címe, hogy Így él Petőfi, és ez pont ennek a  kamaszkorosztálynak szól. Szóval ez a kötet 80 Petőfi verset foglal magába, amit kiadóval együttműködve, de főleg  saját szándékból kiválogattam Petőfi Sándortól, és mindegyikhez írtam egy kommentet, ami benne van.  Ezenfelül nagyon-nagyon szuper az illusztrációs anyaga, ami Szabó Imola Julianna műve. Írtam hozzá egy  pofás előszót, meg van benne egy pár variációm, mint az Apám kakasa, meg hasonlók, egy-egy  konkrét versnek a vagy prózás, vagy verses variációja, amit én írtam. De amúgy ez Sándornak a kötete, úgyhogy ő, a 200 éves, egész jól tartja magát...  

Könyvhétre jön egy regényem, annak most nyüstölöm a kéziratát, jó kis szemkifolyató, utolsó, utolsó  előtti kör. Majdnem azt mondtam, hogy utolsó, de nem, ez az irodalomban ilyen... Kicsit be vagyok  zuhanva a fejembe, de hát én akartam, úgyhogy senkire nem haragudhatok érte. Meg a vége az  remélem, hogy jó lesz. Az lesz a címe, hogy Rocky. És mint a filmben, Rocky Balboa egy értelmi  fogyatékos srác, aki kigyúrja magát, nagyon erős és boxol, és mindent úgy csinál, mint Rocky, csak egy  kicsit túl nagy az igazságérzete, és akkor kicsit túl erősen odaüt embereknek, aztán börtönbe  kerül.... és elég sok minden történik vele és körülötte, úgyhogy ez az ő sztorija. Egy igazi börtönsztori, vagy hát mi az igazi...

- És mit üzen a kecskemétieknek? A kamaszoknak?

- Hmm hát, hogy egy elég érdekes korban élünk, amikor válság válságra jön, meg úgy tűnik egyfelől, hogy örökké élünk, és nem tudom, Louis Vuitton és minden szuper, és minden csillog és “felnövök, és lesz  egy Lamborghinim”... Másfelől meg ugye már a szomszédban háború van, már mondják az újabb válságot, nyomulnak felfelé az árak, és nyilván ezt egy kamasz is megérzi, hogy van. Meg ugye Greta Thunberg hirdeti, hogy “Jajj a bolygó”, és nyilván ezek megalapozott félelmeket von magával…

De alapvetően mondott Jézus egy durvát ebben a tekintetben, ami jövőkép is lehet: “Úgy küldelek  benneteket, mint bárányokat a farkasok közé”. Ugye egy bárány a farkassal... FC Bárány- AC Farkas,  ez egy elég durva meccsnek tűnik, körülbelül két perc.... Nem annyira optimista, de hát ez a  valóság, és a legdurvább az az benne, hogy akinek nem mondja, vagy aki nem hallgatja, arra is ez vár,  csak ott még értelme sincsen. Mert közben a meccset ugye Jézus megnyerte, körülbelül egymillió nullra már, csak le kell játszani ezeket a nem mindig kellemes meccseket. Vagy ott van az a  példabeszéd, a homokra épített házas, hogy jön az áradat és akkor kiderül, hogy hogy van építve a  házunk, hogy elég mélyre mentünk-e és hogy igazából mi támasztja: a Netflix előfizetésünk támasztja az építményünket, vagy van egy kicsit tartósabb cucc is alatta... Szóval ez az alapozás.  És azt írja ebben a részben az evangélium, hogy ahhoz mélyre kell ásni, és mélyre ásni csak csöndben lehet. Kütyütlen csöndben, ami már ritka. Eléggé elrabolja a figyelmünket sok minden. Viszont eközben egy viszonylag intenzív, napi rendszerességű figyelem az Isten felé szükséges lenne ahhoz, hogy egyáltalán  valamennyire tisztán lásson az ember az életében és lássa azt, hogy mi a következő lépés... Meg ahogy a zsidó  nép ment a pusztában, ugye 40 év, pillanat alatt elröppent, no kaja, no semmi... Viszont nem vásott  el a ruhájuk, meg a cipőjük, szóval voltak azért jelek bőven. Ott ugye az volt a tempó, hogy volt egy  felhő, abban lakott az Úr, mikor a felhő elindult, mentünk tovább, és amikor a felhő nem ment sehová,  akkor maradtunk helyben. És lehet, hogy pont az oázisból -jó kis oázist megtaláltuk, fürdő, termál,  luxushotel, wellness, fitnesz -, éppen a legjobb bowling nyerésben voltam, és akkor “elindult a felhő, gyerünk gyerekek, indulás!” Szóval az Ő gondolatai nem a mi  gondolataink, az Ő ritmusa nem a mi ritmusunk. Ma hajlamosak vagyunk mindent alárendelni a  kényelemérzetünknek, megfordítom a kapucnit és a kapucniból eszem a pattogatott kukoricát, hogy ne kelljen felkelni filmnézés közben, és ez jó kis lifehack. De alapvetően első menetben kényelmetlen dolgokból egy adagot be kell vállalni ahhoz, hogy az igazi életünkben éljünk, és ne valamilyen csilli-villi hazugságban.