Terjéki Lilien írása

Bárdkai Botond videója

Visszaemlékezem amikor kilencedikes voltam és átéltem az első Rózsás estemet. Verset kellett írnom, ráadásul a Dök Elnöknek. Félve álltam ki mindenki elé szavalni, de szerencsére elég nagy tapsot kaptam a felolvasás végén…

Most már pár év eltelt, egyre több verset hallgattam meg, végül elérkezett a pillanat, amikor nekem írtak egyet. Kint álltam mindenki előtt és én voltam a végzős, akinek egy gólya szavalta a nehezen megírt költeményt.

Minden évben hasonlóan kezdődik ez a bizonyos este. A zenekar feláll és elkezd egy gyönyörű zenét játszani, majd Molnár Tanár Úr bevezet minket az este lényegébe, s jönnek a köszöntések a műsorvezetők részéről. Minden végzőst és a gólyát kihívnak a díszterem pulpitusához, ahol a fiúk dicsőítő verset kapnak, a lányok pedig szerelmes verset. Ebben az évben kreatívabbnál kreatívabb versek kerültek elő, hiszen a kilencedikesek és a tizenkettedikesek is szintúgy kitettek magukért, hogy segítsék egymás munkáját.

Minden évben nagyon jól telik el ez az esemény, de most különösen élveztük, hiszen mi voltunk a középpontban!

Az est vége fotózkodással és sütizéssel telt el, amire el tudtuk intézni, hogy a lányok is kapjanak külön süteményt, aminek természetesen minden végzős lány örült. Szerintem boldogsággal a szívünkben zártuk le az utolsó Rózsás estünket, és reméljük, hogy a hetedikesek és a kilencedikesek is így érezték magukat!